Heniko Sakka: Édes tini élet (Édes tini élet 1.)
Szívesen olvasok ifjúsági történeteket, még akkor is, ha mára már bőven nem vagyok benne a célközönségben, hiszen nekem vannak kamasz gyermekeim. Miért szeretem mégis ezt a műfajt? Egyrészt azért van, mert általában könnyedebb, egyszerűbb olvasmányok, amelyek felüdülést hoznak a mindennapokba. Persze vannak olyan sztorik, amelyek nehezebb témát dolgoznak fel, de többnyire nem ülik meg az embert lelkét. Másrészt olykor-olykor visszaidézik a saját fiatalkoromat, nosztalgiával gondolok arra, hogy az én időmben mi is volt.
Heniko Sakka: Édes tini élet című könyve azzal hívta fel magára a figyelmem, hogy nem egy középiskolában játszódó tucatsztori, hanem a sport, a foci van a középpontba, e köré épül a cselekmény.
Bevallom, hogy bizony jó ideig pihent a polcomon ez a kötet, mire oda jutottam, hogy elolvasom. Mégpedig azért, mert amikor megvettem, beleolvastam, de túlságosan fiatalos volt nekem a hangvétele, így félretettem későbbre. Mostanában aztán egyre gyakrabban jött velem szembe ez a könyv interneten, egyre több idézetet olvashattam, ami kedvet csinált nekem ahhoz, hogy levegyem a polcról.
Bár nehezen csúsztak az első oldalak a már fent említett okokból, de kíváncsi voltam a történetre, így nem adtam fel. Lassan, de haladtam vele. Végül nagyon hamar azt vettem észre, hogy magával ragadott a történet, és csak úgy falom az oldalakat. Nem mondom, hogy nem voltak döccenők, mert voltak. Számomra legalábbis. Ám egy ponton kezdtem érteni, miért is kedvelik sokan ezt a könyvet.
A borító
Amikor egy könyvről, egy történetről beszélek, általában szót ejtek a borítóról is. Lehet jó egy történet, ha a borítója kevésbé jó, kevésbé figyelemfelkeltő, akkor a boltok polcain, vagy a webáruházakban nehezebben figyelnek fel rá a potenciális olvasók.
Az egy dolog, hogy amennyiben érdekel egy könyv, akkor is nekikezdek, ha nem tetszik a külső része, bár tény, hogy nehezebben veszem kézbe. Ilyen esetekben általában egy könyvtok segítségével elrejtem a borítót, hogy ne is lássam.
A mániám, hogy egy történet olyan legyen kívülről, ami utal a tartalmára, ami visszaadja a hangulatát. Az meg külön plusz pont, ha különleges, nem pedig valami tucatfotóból szerkesztett kép. Az Édes tini élet esetében nekem nagyon tetszik, hogy egy egyedi alkotás díszeleg a borítón, ami tökéletesen passzol a mögötte rejlő sztorihoz. A hátlap pedig összhangban a könyv elejével. Rögtön a kiskamasz gyermekeim íróasztala fölötti parafatábla jutott eszembe róla. Szóval szerintem jó választás.
A történet
Egy ízig-vérig fiatalos, lendületes sztori, amiből bizony nem hiányzik a humor sem.
Tetszett, hogy az írónő a focit helyezte a középpontba. Azt el kell mondanom, hogy noha sosem voltam ellene a sportoknak, a sportolásnak, de a foci mindig is távol állt tőlem. Na jó, bevallom, hogy világ életemben unalmasnak találtam, a szabályairól meg fogalmam sincs. Így ehhez a részhez nem is tudok hozzászólni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a focival szembeni minden ellenérzésem ellenére az edzésekről, a meccsekről szóló részeket szívesen olvastam.
Egy kezdő író első kötetéről van szó az Édes tini élet esetében. Nem mondanám tökéletesnek a történetet, de egészen jó indulásnak.
Voltak benne olyan hibák, amelyek zavaróak voltak, megakasztották az olvasást. Nem vagyok olyan, aki direkt azt keresi mi a rossz, de amikor több alkalommal is belebotlok zavaró dolgokba olvasás közben, akkor azt gondolom, nem lenne teljes a véleményem, ha legalább említés szintjén nem beszélnék ezekről.
Lendületes, pörgő volt a cselekmény. Egy percre sem lehetett unatkozni, mert mindig történt valami.
A két főszereplő Ria és Devon. A közöttük húzódó ellentét, rivalizálás adja a fő vonalát a könyvnek.
Szereplők
Sok szereplőt jelenített meg az írónő, de ez nem is meglepő, hiszen egy olyan sport van a középpontban, ahol sokan vannak a pályán egy mérkőzés alkalmával.
A mellékszereplőkről alig tudunk meg valamit, egy-két kivételtől eltekintve, így közülük senkiről sem mondhatom azt, hogy közelebb került hozzám, vagy megkedveltem volna, mert nem ismerhettem meg őket (eléggé). Talán Marcus és Via voltak azok, akik a többieknél jobban előtérbe kerültek, de igazából sokat róluk sem lehetett megtudni.
Ha már a mellékszereplőknél tartok, akkor mindenképpen meg kell említenem az igazgatót, aki számomra furcsa volt. Nem is ő, hanem a viselkedése, a hozzáállása a diákokhoz. Idegen volt nekem az, ahogyan kezelte a tanulókat. Azon például meglepődtem, hogy egy iskolán kívüli tevékenység miatt adott büntetést néhány diáknak, ráadásul úgy, hogy a tanórai részvételük is csorbát szenvedett.
Nem úgy kezelte a fiatalokat, mint egy tanár a diákokat, hanem mintha haverkodott volna velük. Lehet egy pedagógus kedves, jó fej, közvetlen, de azért nem mindegy hogyan viszonyul a srácokhoz.
A történet egyik főszereplője Ria, akiről igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak. Semmiképpen nem ellenszenves, de nagyon kedvelni sem kedveltem. Legalábbis eleinte. Aztán ahogy haladtam az olvasással, úgy változott a véleményem. Az sem mellékes, hogy drukkoltam neki, hogy jól alakuljanak a dolgai.
Egy nagydumás csaj, aki mindenhol ott van, mintha tudat alatt a középpontban akarna lenni. Önfejű teremtés, akiről az első pillanatban nehéz pozitívan hozzáállni, de idővel, ahogy az ember megismeri, rájövünk, hogy igenis kedvelhető.
A másik főszereplő Devon. Egy olyan srác, akiért odavannak a lányok, aki mindent megkap, de aki ugyanakkor egy egoista figura. Eléggé ellenszenves volt.
Idővel aztán változott, ahogy az én véleményem is róla. Feltárult lényének pozitívabb oldala is, a történet végére mondjuk lelkileg megzuhant a srác, remélem innen csak jó irányba megy tovább. Mindenesetre érdekessé vált számomra a karaktere.
Összességében
Egy lendületes történet humorral átszőve. Egy fiatalos sztori sporttal a középpontban, de nem csupán fiataloknak.
Habár lenne még mit csiszolni a stíluson, és talán nem lenne rossz jobban odafigyelni a szövegre, de mindenképpen egy remek kis szórakoztató történet.
Kissé félve kezdtem el, de úgy tettem le a könyvet, hogy nagyon várom a folytatást, mert sikerült magával ragadnia a történetnek. Szerencse, hogy ha minden jól megy, nem kell sokat várni a következő részre.
FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rietta egy tehetséges, középiskolás focista, akinek ambiciózus álma van. Úgy tűnik, közelebb kerülhet az áhított célhoz, ugyanis új igazgatója, már alig várja, hogy kinevezze őt a lánycsapat kapitányának. Ez azonban nem sikerül zökkenőmentesen, ahogy Ria bemutatkozása sem. A szemtelen nyelvű leányzó már az első napon összetűzésbe keveredik Devonnal, aki nem kisebb személyiség, mint a sikeres fiúcsapat irányítója. A jóképű, éles pillantású focizseni meg sem próbálja tagadni, hogy egy cseppet sem örül az új jövevénynek, aki az érkezésével felforgatta az egész Sir Walton Gimi életét.
Ez a sportban, izgalomban, szerelemben bővelkedő történet biztosan megdobogtatja a szíveket!
Itt lehet megtalálni az írónőt:
Heniko Sakka
A könyv beszerezhető a Book Dreams Kiadó webáruházából, valamint más nagyobb könyvesboltokból (Pl.: Libri, Bookline, Book24, Álomgyár, Rocky).