Könyvespolcom rejtekében 5. – Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub
Elég régen jelentkeztem már a Könyvespolcom rejtekében rovattal, aminek az oka az, hogy a jobb kezemben lévő ínhüvelygyulladás miatt vissza kellett vennem az írásból. Pihentetnem kellett a fájó végtagom, hogy gyógyulni tudjon. Mostanra egészen jó állapotba került a kezem, bár még nem százszázalékos a gyógyulás.
Napok óta vonzotta a tekintetem Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub című könyve. Egyre csak hívogatott a polcról. Végül nem álltam ellen tovább, a kezeim közé vettem a regényt. Megszületett a gondolat is, hogy erről bizony írnom kell.
Biztosan tudom, hogy az vonzott a kötethez, amikor régen megvettem, hogy könyvek vannak rajta, valamint érdekes volt a címe is. A fülszöveget olvasva már úton voltam pénztárhoz.
Nekem tetszett ez a történet, mert könyvekről volt benne szó, könyvek után nyomoztak, misztikus és borzongató volt.
A kedvenc mondatom a regény utolsó mondata, ami egy igazán találó gondolatot hordoz magában:
És mindenkinek olyan ördöge van, amilyet megérdemel.
A könyv olvasása után jóval értesültem arról, hogy filmet is készítettek a történetből „A kilencedik kapu” címmel, amit persze nem hagyhattam ki. Végül kiderült, hogy jelentős eltérések vannak a könyvhöz képest, de emlékeim szerint azért nem volt vészesen rossz. Bár lehet, hogy ez csak Jonny Deppnek tudható be, aki a főszerepet játszotta a filmben.
Igazából nem mondhatnám, hogy olyan nagyon pörgő volt a cselekmény, mégis az író képes volt a titokzatossággal, váratlan eseményekkel fenntartani az érdeklődésemet.
Tetszett, hogy olykor a valóság fonala összemosódott a könyvek történéseivel, rejtélyessé téve az eseményeket. Imádtam azt a sok felbukkanó régi kötetet a könyvben, bár nem minden utalást értettem velük kapcsolatban.
Szerettem olvasni ezt a könyvet. Amióta pedig leemeltem a polcomról, hogy írjak róla, azt érzem, hogy újra el kellene olvasni.
FÜLSZÖVEG:
Lucas Corso, a magányos farkas, aki könyvgyűjtők felbérelt zsoldosaként kutat könyv ritkaságok után, kettős feladatot kap. Meg kell állapítania A három testőr egy kéziratának valódiságát, s ezzel egy időben egy dúsgazdag gyűjtő egy különös könyv példányainak felkutatásával bízza meg. A Könyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról legendákkal övezett, baljós mű: Aristide Torchiát, a nyomdászt, aki kinyomtatta, 1667-ben az inkvizíció, az ördöggel való cimborálás vádjával, máglyán égette meg. A könyvet kilenc rejtélyes metszet illusztrálja. Lucas Corso, a gyűjtő példányával kezében, a másik két példány nyomába ered. Útját baljóslatú jelek kísérik, valakik a könyvre vadásznak s titokzatos halálesetek követik egymást, beteljesítve a könyv metszeteinek jövendöléseit. Ráadásul mintha az idősebb Alexandre Dumas regényének hősei is üldözőbe vennék a könyvvadászt: minduntalan felbukkan a közelében egy sebhelyes arcú férfi, aki mintha csak Rochefort volna A három resió'rből, s a szépséges és gonosz Milady szakasztott mása is megkörnyékezi. Még szerencse, hogy egy gyönyörű fiatal lány a védelmébe veszi; irányítja Corso lépteit, sőt szükség esetén üldözőit is alaposan helyben hagyja. Hogy kicsoda ő, azt az olvasó éppoly meglepetéssel veszi tudomásul, mint a főhős; az biztos, hogy őrangyalnak semmiképpen sem nevezhető. Arturo Pérez-Revcrte újabb, meglepetésekkel teli regényét tartja kezében az olvasó, amelyből Roman Polanski A kilencedik kapu címmel nagy sikerű filmet rendezett Johnny Deppel és Lena Olinnal a főszerepben.
MOLY adatlap
