L. J. Wesley: Hetedhét birodalom

 

211191562_3951500998218506_5001793291553801814_n.jpg

 

Hófehérke élete a happy end után. Egy sötét történet, ami megmutatja, hogy mi történik, amikor a mesének vége és lekerül a cukormáz.

Szeretem a mesefeldolgozásokat, az olyan sztorikat, amelyekben továbbgondolják az ismert meséket. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon milyen életük lehet a szereplőknek, miután az ember becsukja a könyvet az utolsó oldal elolvasása után. Érdekes nyomon követni, ahogy egy-egy író elképzeli az ismert karakterek életét a meséken túl.

Ezután nem meglepő, hogy nagy érdeklődéssel fogadtam L. J. Wesley: Hetedhét birodalom című kötetét, amely Hófehérke életét mutatja meg a boldogító igen után az író elgondolása alapján.

Egy komor történetről van szó, ami egy olyan elképzelt valóságot mutat be, amelyben bizony nem leányálom szegény hercegnő(k) élete. Ugyanakkor könnyed, és humorral átszőtt a cselekmény, ami kissé tompítja azoknak a durvaságoknak az élét, amelyekről ebben a kötetben olvashatunk.

 

A borítóról

Mielőtt bővebben beszélnék a történetről, szót kell ejtenem a borítóról is, amely Artworks of Edit Pongrácz munkáját dicséri.

Illik a történet sötét hangulatához, valamint Hófehérke jelen történetben látható karakterét is jól ábrázolja.

Bár be kell vallanom első pillanatban nem annyira szimpatizáltam a képpel, annak ellenére, hogy jónak találtam. Valahogy elsőre nem fogott meg. Aztán ahogy a könyvet olvastam, elkezdtem másképp látni a borítót is, egyre inkább éreztem azt, hogy illik a mögötte rejlő sztorihoz. A végére pedig egészen megkedveltem.

 

Az első pillanatban magával ragadott a történet, csak úgy faltam a sorokat. Elég gyorsan haladtam az olvasással, hiszen alig másfél nap alatt a végére is értem a könyvnek.

Az oldalszámokat nézve eléggé csalóka képet kapunk, mert nem annyira hosszú a történet, a könyv viszonylag kicsi és a sorok is eléggé rövidek és szellősek.

Az események pörögnek, tulajdonképpen nem mélyülnek el túlságosan, nincsenek hosszabban kifejtve, mégsem éreztem azt, hogy felületes lett volna a leírás. Számomra pont úgy volt jó a történet, ahogy olvashattam.

Nem mindig kell féltéglányi méretűnek, vagy több kötetesnek lenniük a könyvek. Vannak a polcomon ilyen olvasmányaim, ám sokszor felüdülés az, ha nem olyan hosszú egy sztori. Főleg, ha az történet röviden is megállja a helyét, úgy is egyben van.

A Hetedhét birodalommal bizony egy komor, sötét történetet kapunk. Nem csupán egy mese továbbgondolása. Miről is olvashatunk? Például bántalmazó kapcsolatról, arról, hogy abból hogyan tör ki egy erős nő, (Hófehérke), aki mer lépni, még akkor is, ha közben fél. Mindemellett láthatjuk milyen hatással lehetnek az eltelt évek a későbbi életre. Nehéz szabadulni a régi körülményektől, nehéz szabadabb, új életet élni.

Nagy örömömre Aranyhaj, Csipkerózsika és Hamupipőke is felbukkant a történetben, akikről viszonylag keveset tudtam meg. Ám amit hallottam róluk, az a saját meséjük alapján eléggé reális utóhangnak tűnik. Egy cukormáz nélküli valóságot láttam esetükben is. Nagyon remélem, hogy olvashatom majd az ő történetüket.

Bevallom, hogy picit félve, de nagy adag kíváncsisággal vágtam bele ebbe a kötetbe. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen Hófehérkét kapok ezzel a történettel, milyen lesz a jelleme? Kedvelni fogom-e?

Az igaz, hogy olvastam beleolvasót, ami alapján tetszett a könyv, de az csupán egy rövidke részlet volt. Éppen csak ízelítőt adott. Abból még nem tudhattam, hogy kedvelni fogom-e az ismert hercegnőt ebben az új környezetben, élethelyzetben.

Végül a legnagyobb örömömre igazán megkedveltem Hófehérkét. Azt nem mondhatnám, hogy tökéletes volt, mert nem volt az. Ám pont attól volt kedvelhető, hogy nem az a cukormázasan édes hercegnőt láthattam. Néha egy kicsit hisztisnek tűnt, szerette a finom, hercegnőknek kijáró dolgokat. Ugyanakkor jól bánt az emberekkel, helyén volt a szíve. No és nem mindig tudta használni az erejét sem. Hogyan is tudta volna? Nem tanították meg bánni vele, nem tudatosult benne mire képes, mert nem használta hosszú ideje folyamatosan.

Nehezen bízott a férfiakban, de ez nem is csoda. Végül mégis barátra lelt, aki mellette állt, segítette őt, akire támaszkodott. Miért is ne tette volna? Ha valamiben nem volt jártas, még jó, hogy olyantól kér tanácsot, olyanra hallgat, akinek tapasztalata van az adott dologban.

Nekem nagyon tetszett ez a történet, az egyedüli, amit negatívumként tudnék felhozni, az a néhány szóösszecsúszás, illetve olyan alkalom, amikor mintha egy-egy szó lemaradt volna a mondatból.

Imádtam ebben a könyvben, hogy tele volt váratlan fordulatokkal, sosem tudtam hogyan alakulnak az események. Egészen a történet végéig nem lehetett tudni mi lesz az egész sztori végkimenetele.

A Hetedhét birodalom mindamellett, hogy egy érdekes szórakoztató olvasmány, egyszerre szól nehéz sorsokról, barátságról, önmagunk megtalálásáról, igazságtételről.

 

FÜLSZÖVEG:

 

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A mesék mindig így érnek véget, de a happy end csak addig tart, amíg a függöny össze nem zárul. Ideje megtudni, mi történt Hófehérkével a boldogító igen után. Beleszerethetett a hercegbe első látásra, vagy csak a hála vezérelte? Mi történt a saját országával? És persze, mi van a többi hercegnővel, akikkel egykor osztozott a mesekönyvek lapjain?

 

Íme egy könyv, ami pontosan ott kezdődik, ahol a mesék véget értek.

 

Egy komor, sötét történet, ami nem a szende kislányoknak íródott.

 

VIGYÁZAT! FELNŐTT TARTALOM!

 

Az írót itt lehet megtalálni:

 

L. J. Wesley

L. J. Wesley firkál

 

 

A könyv beszerezhető a Mogul Kiadó webáruházából, esetleg a nagyobb könyvesboltokból.