Tormási Vyktória – Rólunk szólt
Tormási Vyktóriának köszönhetően olvashattam el a Rólunk szólt című könyvét, amiért nagyon hálás vagyok. Számomra ez a történet nem az első az írónőtől, így volt némi fogalmam arról, hogy mire számíthatok ennek a regénynek az olvasása során. Mégsem készülhettem fel arra a brutálisan felkavaró hatásra, amit kiváltott.
Az az érzelmesség, ami az írónőt jellemzi, a belső gondolatok, vívódások bevallom Tormási Vyktória korábbi könyvében, a Szerethetetlenben számomra kicsit soknak tűntek, azonban a Rólunk szólt esetében nem. Itt mindenből pont annyit kapunk, amennyi kell. Pont ezzel az érzelmességgel lesz kerek a történet, így értünk meg mindent.
Egy lelkileg sebezhető lány, akit a múltban annyira megbántottak, hogy nem bízik abban, hogy barátként, vagy nőként valaki pont őt szeretné. Csalódás érte, és ez miatt önkéntelenül is elmarja maga mellől az embereket. Szinte bepánikol attól, hogy valakihez közel kerül, mégpedig azért, mert attól tart, hogy rossz vége lesz, hogy ismét fájdalom éri.
Anna, pontosan a múltban tapasztalt elutasítások miatt, előre meghatározta célját, amit el szeretne érni, és ebben a jövőben nincs helye sem szerelemnek, sem barátságnak. Már-már megrögzötten ragaszkodik elképzeléséhez, nehéz bármiféle változást elfogadnia, nehéz bíznia az emberekben.
Kellenek az embernek célok, és jó, ha kitart mellettük, de nem tervezhetjük meg pontról pontra az életünk minden mozzanatát. Olykor másképp alakítja a sors az utunk, mint ahogy azt eltervezzük, és ez nem jelenti azt, hogy valami rossz történik, egyszerűen csak másképp alakulnak a dolgaink.
A sors nem kérdezi, mit akarsz, csak peregnek a homokszemek és úgyis bekövetkezik az, amit neked szántak.
Az ember hajlamos halogatni, mert abban a hitben van, hogy még van idő, minek sietni. Pedig nem így van, mert sosem tudhatjuk mennyi időnk van, mi történik a következő percben. Adott pillanatban kell megtenni a dolgokat, kimondani a szavakat, mert lehet, hogy holnap már késő.
Még van időnk. Talán az egyik leggyilkosabb mondat, mely az ember történelmében létezett. Mindenki azt hiszi, ideje, mint a tenger. Pedig az idő az, ami a legkiszámíthatatlanabb a világon.
Tormási Vyktória nem csupán érzelmekkel teli történeteket ad az olvasóknak, hanem a sorok mögé bújtatott lényeges mondanivalókkal el is gondolkodtat.
Talán azért is volt akkora hatással rám ez a könyv, mert az első pillanattól azonosulni tudtam a főszereplő Annával és az érzéseivel.
Megindító volt azt látni, ahogy ez a lány falat emelt maga köré, hogy kizárja az embereket, mert fél, hogy újra csalódás éri, és azt a fájdalmat nem akarja újra átélni.
Ádám pedig kitartó volt, nem adta fel, küzdött Annáért. Nem hagyta magát elrettenteni a folyamatos elutasítástól. Szívmelengető volt olvasni, ahogy ez a srác kitartott a lány mellett.
Mennyire előítéletesek vagyunk mi, emberek, mennyire nem vesszük a fáradtságot, hogy valakinek a ruhái és tettei mögé nézzünk! A lélek nincs kiplakátolva. Ezért is a legtitokzatosabb.
Szinte oldalról-oldalra egyre jobban húzott magával a történet, egyre jobban körbefontak, felkavartak az olvasottak. Egy idő után abba sem bírtam hagyni az olvasást. (Sem a sírást olvasás közben. Igen, kelleni fog sok-sok papírzsebkendő, de mindenképpen megéri.)
Bátran ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik egy érzelmekkel teli, megindító, felkavaró romantikus történetre vágynak. Érdemes elolvasni.
FÜLSZÖVEG:
„Soha nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?
Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.
Itt lehet utolérni az írónőt:
Tormási Vyktória írói oldal
Tormási Vyktória Olvasói Csoport
HazaÍrók
HazaÍrók (Nyilvános Marketing Közösség)
HazaÍrók (Privát csoport)
Ahová még érdemes benézni:
„NewLine Kiadó” olvasói csoportja
A könyv megrendelhető a NewLine Kiadó webáruházából.
