Paloma ReWhite: Sámánnő
Pár napja olvastam el Paloma ReWhite: Sámánnő című könyvét. Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget.
A fülszöveg egy érdekes misztikus történetet sejtetett. Nekem a régen olvasott regék és mondák jutottak eszembe róla, így valami ilyesmi jellegű történetre számítottam egy kis humorral megfűszerezve. Mivel ezeket a könyveket mindig kedveltem, így nagy adag kíváncsisággal vágtam bele az olvasásba.
A borító
Mielőtt bővebben beszélnék magáról a törénetről, néhány szót modanék a borítóról. Én valahogy nem vagyok kibékülve vele. Nem érzem azt, hogy hangulatában illene a történethez. Nem érzem rajta az összhangot, az összeszedettséget.
Addig rendben, hogy illik a vörös hajú lány és a többi dolog is, ami a képen van a könyvben olvasottakhoz, de ha együtt, egészében nézzük a képet, akkor azt az érzetet adja, hogy valahogy nem az igazi.
Számomra lassan indult a történet. Ugyan nem vártam pörgős sztorit, mégis azt éreztem az elején, hogy kissé vontatott. Bevallom többször félre kellett tennem a könyvet, mert egyszerűen nem haladtam vele. Félbehagyni semmiképp nem akartam, mert kíváncsi voltam hogyan alakulnak az események. Ám tény, hogy számomra döcögősen indult.
Aztán volt egy pont - azthiszem azután lehetett, hogy a lányok átkerültek a múltba -, ami után a humor nagyot lendített az eseményeken. Innentől jobban haladtam az olvasással.
Szeretem az olyan történeteket, amelyekben az időben ugrálnak, valamiért mindig vonzottak. Így ez plusz jó pont volt a könyvnek a részemről.
Egy hatalmas csavar folytán az addigi főszerep státusz átkerült másra, ami nagyon jót tett a történetnek, egyszerűen mintha erőre kapott volna. Azthiszem ha minden marad úgy, mint kezdetben, akkor vontatott lett volna a sztori, de így egy szórakoztató olvasmányt kaptam.
Néhány részt talán egy picit bővebben is kifejthetett volna a szerző, mert túl gyorsan történek az események.
Emese igencsak szabadszájú. Piszkosul őszinte, nem finomkodik. Ez teszi egészen könnyeddé a történetet. Valószínűleg pont a lány stílusa az, ami felpezsdíti a cselekményt. Enélkül kissé szárazabb és nehezebben befogadható lenne. Kezdetben furcsán szemléltem Emesét és a stílusát, de végül egészen megkedveltem.
Igaz, hogy az elején lassú volt a sztori, ám egész szépen beindult. Minden döccenő ellenére egészen jó történet volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra is. Piszkálja a gondolataimat, hogy vajon hogyan alakul a továbbiakban a szereplők sorsa.
TARTALOM:
A Nagy Sámán a mindenható. Ő uralkodik embereken, szellemeken, és kénye-kedve szerint dönt mindenről. Nincs olyan ember, aki elég erővel rendelkezne, hogy átvegye tőle a hatalmat.
Le lehet győzni a Nagy Sámánt? Igen, ha a küzdőtársa megfelelő számú szellem fölött rendelkezik, de még így is kétséges a harc kimenetele.
De mi van, ha két magyar lányra vár ez a feladat, akik XXI. századból csöppentek vissza a IX. századba? Kire vár a küldetés? A széplelkű Fiamettára, aki egy igazi tűzsámán lánya, vagy a szabad szájú Emesére, akinek esze ágában sincs sámánná válni? Esetleg mindkettőjükre?
Egy szellemes történet, humorral, romantikával fűszerezve.
Itt lehet a könyvet beszerezni:
EZ-Könyv (nyomtatott és e-book formában)
BOOK&walk
Libri
Líra
Bookline
Itt lehet a szerzőt megtalálni:
Paloma ReWhite szerzői oldala
