…te döntöd el, hogy a jónak örülsz, vagy a rossz miatt bánkódsz.

Egy könyv vagy tetszik, vagy nem. Vannak, akik számára jó élmény egy könyv elolvasása, míg másnak nem jelentett sokat ugyanaz a történet.

Lehet szeretni egy regényt, vagy sem. Lehet pozitív és negatív véleményt is megfogalmazni. Viszont akkor mondja el az ember, hogy miért nem tetszett, mi nem tetszett, illetve miért tetszett, mi tetszett adott olvasmányban.

Én is ezt teszem most, elmondom, hogy Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! című könyve miért volt rám akkora hatással.

Már a fülszöveg igen kecsegtető volt számomra, a borítóba meg egyenesen beleszerettem, mert végtelenül romantikus, egyszerűen jó ránézni.

Az első pillanatban, amikor rábukkantam erre a könyvre, tudtam, hogy mindenképpen el kell olvasnom, így finom célzást tettem rá, hogy mennyire örülnék neki, ha karácsonyra meglepnének vele. Végül a legnagyobb örömömre több másik nagyon várt kötettel együtt meglepett ezzel a férjem.

Nem bírtam sokáig, mert még december 24-én este bekuckóztam a könyvvel és hajnalig olvastam. Mivel az ünnepek előtti napok igen fárasztóak voltak, így nem bírtam végigolvasni a könyvet, egyszerűen elaludtam. Viszont másnap alig vártam, hogy újra belevessem magam az olvasásba. Az Éld át a pillanatot! volt az első könyv, amit a szerzőtől. Viszont biztosan nem az utolsó.

Sejtettem, hogy felkavaró lesz, hogy biztosan megríkat majd, de azt nem gondoltam mennyire. A szám remegett, majd egészen mélyről jövő, szívet tépő, megállíthatatlan zokogás tört rám. Olyan, ami még a gyomromat is görcsbe rántotta, amibe a szívem, lelkem beleremegett. Talán nem ártott volna egy nyugtató és egy csomag zsepi a könyv mellé. Csak remélni merem, hogy legközelebb felkészültebb leszek.

Annyi érzés, annyi gondolat kavargott bennem, miután a történet végére értem, hogy mindennek le kellett ülepednie, nekem pedig meg kellett nyugodnom, hogy képes legyek pár értelmes mondatot összerakni erről a történetről, hogy mesélni tudjak arról, mit is jelentett nekem, miért imádtam olyan nagyon.

Alapból egy cuki karácsonyi romantikus történetnek tűnik, de attól több ez a sztori. Azt hinné az ember elsőre, hogy két nehéz múltú fiatal találkozásáról olvashatunk, ami így is van, viszont nem csupán erről van szó. Ugyanis pozitív üzenet rejlik a gyönyörű borító mögött rejlő történet soraiban, amit már a cím is sejtet.

Mondom miért gondolom így, de ehhez nézzük miről is szól a könyv. Adott egy könyvimádó fiatal lány, Panka, aki gyermekotthonban nevelkedett, mert a nagymamája meghalt, apja pedig nem törődött vele, mert gyűlölte őt, amiért a lány anyja nem élte túl a szülést.

Persze voltak nevelőszülei, de nem volt velük sem szerencséje, majd mire olyanokhoz került, akik óvták és szerették volna, annyira bezárkózott, annyira bizalmatlan lett az emberek felé Panka, hogy elutasított minden emberi megnyilvánulást, holott igazából nagyon vágyott rá, hogy szeressék, hogy olyanok között legyen, akikben bízhat, hogy ne kelljen menekülnie. Keserűségében és fájdalmában észre sem veszi szinte, hogy mennyi ember van a környezetében, akik szeretettel, barátsággal, emberséggel fordulnának felé.

Aztán találkozik Bastennel, a híres íróval, akit szintén a keserűség fon körül. Évekkel korábban egy baleset történt, amelyben elvesztette a fél lábát, amely esemény tulajdonképpen elindította írói karrierjét. Korábban is voltak ilyen ambíciói, de a tragédia hozta felszínre az írói vénát igazán. Az írás terápia volt számára, egyszerűen az írás segített neki, de még mindig maradtak benne feloldatlan keserű szálak. Megtudhatjuk, hogy Bastien úgy próbálja megérteni a történeseket, hogy leírja az eseményeket, ami lehet jó is, meg nem is. Jó lehet, mert neki segíthet feldolgozni, megérteni dolgokat, ám amikor más életének eseményeit jegyzi le, konfliktus forrása lehet, ha nem elég körültekintő.

A szülei elváltak, mindkettővel rossz a kapcsolata a srácnak, amit nem képes rendezni, mert megkeseredett a baleset miatt.

Amikor a fiatalok találkoznak, pozitív hatással vannak egymásra, a legjobbat hozzák ki a másikból. Panka Bastien miatt kezd nyitni elsőként a nevelőszülei, majd a többi ember felé is. Bastien pedig pont emiatt, hogy a lány képes volt változni, tette meg a lépést afelé, hogy rendeződjön a kapcsolata a szüleivel.

Ami nagyon nagy hatással volt rám, ami annyira megríkatott, ahogy arról már fentebb írtam, az a 29. fejezetben történtek, amikor Panka nevelőszülei kiállnak a lány mellett, ahogy azt teszi egy szülő a gyermekével. Ennek hatására kezd nyitni az emberek felé. Noha megvan benne a bizalmatlanság, nem meri hinni, hogy őt igazán szeretheti valaki a nagymamáján kívül, de megteszi az első lépéseket.

Nem mindenkit érint olyan mélyen ez a rész, ahogy engem, de mindenképpen nagyon szívszorító erről olvasni. Számomra talán azért van akkora jelentősége, mert nagyon együtt tudtam érezni Pankával, mert egyszerűen szívszorító volt látni milyen nehezen bízott az emberekben, hogy távolságot tartott, mindig ugrása, menekülésre kész volt, miközben mindennél jobban vágyott a szeretetre.

A fiatalok hátterét nem érinti túl mélyen a történet, de épp eléggé jól leírja az író ahhoz, hogy az ember átérezze a helyzetüket, hogy segítsen megérteni a szereplőket.

Tulajdonképpen éppen annyira van kifejtve mind Panka, mind Bastien múltja, élete, ami ahhoz szükséges, hogy a könyv által hordozott pozitív üzenetre kellőképpen rávilágítson a történet. Ez pedig nem más, mint az, hogy rajtunk áll, hogy a rosszra figyelünk, vagy örülünk a jónak.

„… te döntöd el, hogy a jónak örülsz, vagy a rossz miatt bánkódsz.”

Vagy félelemben élünk, mindig mindenben csak a negatív oldalt látjuk, vagy megéljük a jelen jó pillanatait.

Rossz és kegyetlen dolgok bármikor, bárkivel történhetnek, akkor is, ha folyton kesergünk mindenen, és akkor is, ha a jó dolgokra figyelünk.

Ám bármi történjen is, a szép emlékeinket senki sem veheti el tőlünk, azok ott vannak mindig, hogy támogassák az embert lelkileg, hogy ott legyenek a gondolatainkban a nehéz időkben, így segítve minket, hogy erősek legyünk, hogy túljussunk a rosszabb időszakokon.

Nem azt mondom, hogy tökéletesek a szereplők, mert nem azok. Hoznak rossz döntéseket, de pont attól szerethetőek, pont attól olyan emberiek, pont attól élnek annyira, mert nem tökéletesre megszerkesztett figurák. Még most is elgondolkodom azon, hogy olvastam róluk, vagy valós személyekről van szó, mert annyira élőnek tűntek a szereplők.

Ahogy a könyvben is volt olyan momentum, aminek örültem, hogy úgy alakult, viszont azért kissé hihetetlennek tűnt. A való életben nem sok esély van rá sajnos, hogy egy főnök úgy reagáljon egy beosztott mulasztására, ahogy Panka főnöke, Emerencia tette, amikor a lány bevallotta, hogy elfelejtett szállást foglalni Bastien számára.

Viszont mind erről, mind sok olyan fordulatról, ami jól alakul a történetben, az ember érzi, hogy a való életben kevés az esély rá, hogy ennyire pozitívan jöjjenek össze a dolgok. Nem lehetetlen, de ritkán van így.

Olyan érzésem volt, hogy minden nagyon pozitívan alakul a könyvben, talán kissé túlságosan is hajlik minden egy cuki, rózsaszín felhőbe burkolt sztori felé, de nem bántam én ezt annyira, mert egyszerűen jót tett a lelkemnek ezt a történetet olvasni.

Itt lehet a könyvet beszerezni:

Könyvmolyképző

Líra

Libri

Bookline

Álomgyár

Book24

Könyvtündér 

Rocky

Itt lehet a szerzőt megtalálni:

Rácz-Stefán Tibor