Búcsúzás, emlékezés...

2016. novemberében írtam ezt a pár sort, akkor távozott erről a földről apu. Ezek a szavak még most is bennem élnek, ahogy ő is. Még most is hallom a hangját, még most is látom. Még most is fáj a hiánya. 
gyertya.jpg

Mély döbbenet, a szívünkben fájdalom, nem tudjuk elhinni, hogy elment egy hajnalon.

Beszélni róla, rágondolni is fáj, a torok elszorul, levegőt is alig kapni már.

Most is hallani véljük a hangját, hirtelen milliónyi emlék zúdul ránk.

Bár végleg elment, bár végleg búcsúzott, mi sohasem feledjük, szívünkben örökké élni fog.

Címkék: vers, irkák