Szollár Bence: Frontláz
Felkavaró forgatókönyvek gyűjteménye az élet sötét oldaláról.
Pár hete az az öröm ért, hogy lehetőséget kaptam Szollár Bence: Frontláz című könyvének az elolvasására. Ami különösen jó érzés volt, hogy egy másik számomra kedves írónő ajánlott engem Bencének. Hihetetlen milyen lendületet, energiát tudnak az embernek adni az ilyen apróságok.
Nagyon köszönöm a lehetőséget Szollár Bencének, érdekes volt olvasni ezt a nem mindennapi kötetet.
Olyan szerkezete van a Frontláznak, amivel még nem találkoztam. Ugyanis forgatókönyv formájában ismerhetünk meg több rövid történetet, amelyek mégsem különülnek el teljesen, mert összeköti őket a kín, a gyötrelem, már-már valamiféle bizarr légkört teremtve (legalábbis számomra).
Sokat gondolkodtam azon, miért érzem bizarrnak, furcsának a hangulatát ennek a könyvnek. Talán azért, mert túlságosan nyomasztó, felkavaró volt a lelkemnek, mert annyira megdöbbentettek az olvasottak. Nem egy könnyed kötet, mert a fájdalom lengi körbe, mégis érdekes a maga nemében.
Be kell vallanom, hogy megviselték a lelkem az olvasottak, így bár érdekes volt, lassan haladtam ezzel a könyvvel.
Nyomasztó. Megrázó. Felkavaró. Ezek a szavak jönnek elő a gondolataimból, amikor a Frontlázra gondolok, mégis a forma, amiben íródott, annyira érdekes volt, hogy arra jutottam, máskor is szívesen olvasnék ilyen formában elmesélt történetet.
A forgatókönyv jelleg ad lehetőséget arra, hogy annyira természetesen, már-már könnyedén lehet körülírni az egyes jelenteket, a környezetet, hogy az olvasóban azt az érzetet kelti, hogy nem olvas, hanem egy filmet lát.
Én nem csupán akkor gondolkodtam el azon, hogy most olvastam, vagy filmen láttam mindazt, amit a Frontláz elmesél, hanem folyamatosan ott motoszkált bennem, míg a végére nem értem a könyvnek.
A borító
Van, aki már tudja, vagy sejti, hogy nekem a vesszőparipám tud lenni a borító abban a tekintetben, hogy mennyire vetíti előre a könyvben rejlő történetet, mennyire passzol ahhoz mind stílusban, mind kinézetre.
Nem arra vágyom, hogy mindenképp tetszen nekem egy könyvborító, hanem hogy a mögötte rejlő történet jellegét megfelelően sejtesse a leendő olvasóknak. Az csak egy plusz, ha nekem is tetszik a külcsín.
Akkor is értékelni tudok egy borítót, ha az szép, nekem nem annyira tetszik, viszont kiválóan passzol a sztorihoz.
Miért annyira fontos a jó borító? Mert ez az első, amit a leendő olvasó lát. Ha felfigyel valaki a külsőre, akkor nagy eséllyel leemeli a boltban a polcról (vagy interneten rákattint a tartalomra), hogy elolvassa a fülszöveget, mert kíváncsi miről szól.
Ez akkor igazán fontos, ha még nem találkozott adott olvasó, egy adott szerzővel. Ebben az esetben nincs képe az íróról, így mindenképpen a borító az, ami számít első körben.
Hagytam már ott könyvet a boltban azért, mert a borító mást sejtetett, mint amiről a fülszöveg szólt, vagy amilyen képet a könyvről a beleolvasás után kaptam.
Viszont volt már olyan is, hogy egy jól megválasztott borító vonzott egy könyvhöz, akinek az írója teljesen ismeretlen volt számomra.
Fogalmam sincs más, hogy áll a borítókhoz, lehet csak nekem van ilyen dilim. Ne kövezzetek meg érte.
A Frontláz esetében már az első pillanatban elnyerte a tetszésem a borító, ami, mint kiderült szerintem jól passzol a könyvhöz. Egyszerű, letisztult. Sejteti, hogy itt valami felkavaró tartalom várható, ami megrázza majd az olvasót, de mégis azt sugallja az ember felé, hogy érdemes levenni a polcról és elmerülni a lapjaiban. Számomra összhangban van a külső és a belső tartalom.
Elsőként A festőről olvashatunk szürreális jelenetek sorában, melyekben nincs párbeszéd, csupán az események leírásából ismerjük meg a történéseket.
Ezután következik az Apa, amely egy testvérpárról, egy családról szól. Azt hinnénk, hogy egyszerű a helyzet, de nem. Játszik az író az érzelmekkel és megcsavarja a dolgokat. Szívet tépő, ami kiderül.
A következőkben A baleset egy tragikus eseményt sejtet, amelynek a vége tragédiába torkollik.
Az Unalom egy baráti társaság egy napjáról ad képet. Titkokra, féltve őrzött szokásokra derül fény. Felkavaró volt olvasni, hogy mi járt a fejükben, mi okozott örömet nekik.
Az Interjúban az érzelmeké, az emberi viselkedésé a főszerep. Láthatjuk, hogy milyen a gúny, az emberek közönye. Megrendítő a reménytelenséget látni, érezni. Az sem hozza rendbe a dolgokat, hogy valamiféle igazságszolgáltatás történik, nem érezni azt, hogy minden rendben van.
Következő történetként Az autót olvashatjuk, amely az elmúlásról, a fájdalomról, de egyben a szeretetről is szól.
Rávilágit arra, hogy nem önmagáért lesz fontos valami, hanem amiatt, akitől az ember kapja.
Csak az számít, hogy kitől kapod. Mindegy, mi az, jó vagy rossz. Az a lényeg, hogy ki adja neked.
Ezek után egy harctéren találja magát az olvasó. Egy olyan rész ez, ami tulajdonképpen a kötet címadó története (Frontláz). Itt is az emberi lélek rejtelmeiről olvashatunk a repkedő lövedékek között.
A Frontlázat az 1943 című filmnovella követi. Mindkét történet véres harcokat, durva eseményeket jelenít meg. Nem elég a háború szörnyűsége, az utóbbiban még fokozza is a brutalitást a szerző. Ezzel a résszel mondatról mondatra haladtam, mert nagyon nehéz volt olvasni.
TARTALOM:
Ebben a kötetben forgatókönyveket találhatunk. Nem novellákat és kisregényeket, hanem irodalmi forgatókönyveket. Ha a szemünk hozzászokik a nem hétköznapi formához és képesek vagyunk megbarátkozni a filmírás kötött, merev szabályrendszerével, akkor olvashatunk háborúról, szenvedésről, halálról, múltbéli démonokról, gyerekkori traumákról. Más szóval: az élet sötét oldaláról.
A Frontláz sötét, fájdalommal teli történetek gyűjteménye, amely megmutatja azt, hogy semmi sem egyszerű. Nem mindegy honnan látjuk a dolgokat. Megmutatja mi az, ami fontos. Láthatjuk, hogy olykor az élet kegyetlen, és milyen apróságokon tudnak múlni dolgok. (Felvetődött bennem a kérdés, hogy mi késztette arra a szerzőt, hogy egy ilyen történetet vessen papírra?)
E-bookban olvastam Szollár Bence: Frontláz című nem mindennapi könyvét. Megrázó olvasmány, de különleges jellege van. Az író elgondolkodtatott, rávilágított lényeges kérdésekre, megmutatta a szeretet, az emberi lélek, az emberi elme sokkolóan ezerívű világát, így hajlok afelé, hogy nyomtatott verzióban a polcomon tudjam a kötetet.
A könyv beszerezhető az Underground Kiadótól nyomtatott és elektronikus formában is.
