Tavasszal szervezett egy nyereményjátékot Emilly Palton (Néma bűnök) az Írás címszó alatt elkövetett bűntetteim nevű csoportjában.

Három szempont közül kellett választani, ami alapján egy történetet kellett alkotni. Én az alábbit választottam: Egy imádkozó sáska gyóntasson egy felettébb dühös csigát. A csiga több gyilkosságot is elkövetett annak ellenére, hogy legjobb barátja a keresztes pók próbálta megállítani. 

Felkeltette a figyelmem ez a játék, amire jelentkeztem, majd a Karma címmel született meg az én novellám. Nyerni ugyan nem sikerült, de szeretném megmutatni az általam írt sztorit.

A képen a történet főszereplőjét megjelenítő rajz látható, mely az én kreálmányom. 

Karma

A fején fekete cowboykalapot, nyakában piros kendőt viselő csiga morgolódva rontott be a templomba, majd odabenn – miután körülnézett és nem látta sehol a papot –, felettébb illetlenül kiabálni kezdett.

- Mantis atya! Mantis atya! Merre van? Jöjjön rögtön, segítenie kell! – adta elő a kívánságát, majd tovább zsörtölődött. Isten szolgáját vén csuhásként emlegette, jót nevetett magában azon, hogy pont egy imádkozó sáska a pap, majd azt nehezményezte merre lehet, amikor neki sürgősen szüksége lenne rá.

A lelkipásztor a sekrestyéből előjőve finoman megdorgálta a hangoskodót a viselkedése miatt, valamint felhívta a figyelmét miszerint Isten házában úgy illik, hogy leveszi a fejfedőt, ezután a gyóntatófülke felé invitálta.

No persze Ignasit nem érdekelték az atya intő szavai, a rosszalló tekintet sem hatotta meg. A kalapját nem vette le, és – abbahagyta ugyan a morgolódást –, de magában tovább elégedetlenkedett.

A gyóntatófülkéhez érve mindketten elfoglalták helyüket, majd a pap megkérdezte mi járatban van a csiga.

- Ignasi, mi történt veled? Nem látogatod rendszeresen Isten házát, de mindig örülök, amikor ellátogatsz a templomba.

- Jajj atyám! Hát nem vette észre? – kérdezte csodálkozva.

- Dehogynem fiam! Látok én mindent, viszont érdekelnek a részletek. Kérlek mondd el nekem, hogy jutottál idáig.

- Gondolja, hogy az segít rajtam, ha mesedélutánt tartok magának? Nem locsogásra van szükségem! Megoldás kell, mégpedig azonnal!

- Nyugodj meg kérlek. Beszélj, aztán meglátjuk mit tehetek érted.

- Na jó! Legyen! Akkor figyeljen!

Egy fárasztó nap után a hátsó kertben pihent Ignasi barátjával, Higininivel, a keresztes pókkal. A még mindig melegen tűző nap sugarai ellen a védelmet nyújtó ernyők alá húzódtak be, kényelmesen elhelyezkedve, csendben itták sörüket, majd egyszerre megszólalt a pók.

- Te Ignasi! Mondd már meg nekem, minek neked ez a kecó, amikor a hátadon is van házad?

- Á barátom! Ami a hátamon van, az az én belső szentélyem, oda vonulok vissza meditálni, ebben a nagy házban pedig élem az életem – mondta, mire a barátja a hasát fogva nevetni kezdett.

- Meditálni mi? Ez jó, komolyan mondom! Talán el is hinném, ha nem a legjobb haverom lennél. Ismerlek, lányokat viszel te oda. Mondjuk nevezhetjük azt is meditációnak, amit ott művelsz, mert hát ki mit ért ez alatt  – jelentette ki a keresztes vigyorogva, mire a csiga sem bírta tovább és jót röhögtek a meditációs szentélyen.

Később arról folyt a szó, hogyan kezdődött kettejük barátsága. Felemlegették a napot, amikor a nagy fekete madár elől bujkáltak mindketten. Borzongva gondoltak vissza arra, hogy nem sokon múlott megmenekülésük. Ha akkor ott, az erdőben nem fognak össze, most nem ülnének itt az ernyő alatt sörözgetve.

A visszaemlékezésben elmerülve váratlanul érte őket a szomszédból áthallatszó kiabálás, majd az ablakokat is megrezzentő, hangos, dübörgő zene.

- Ezt nem hiszem el! Már megint kezdi! Szinte minden este ez megy! Zeng a környék attól a lármától, amivel ez a szemét megörvendeztet! Hiába hívom a zsarukat, nem jönnek ki, félnek tőle, pedig nem más, csak egy nyamvadt mézcsináló. De adok én neki! Többet nem hallgatom ezt a műsort! – mondta felháborodottan Ignasi, majd berohant a házba.

- Mire készülsz? – kíváncsiskodott barátja nyomában loholva a keresztespók.

- Lelövöm! – hangzott a dühös válasz, majd kikapta a hangtompítóval ellátott fegyverét a komód fiókjából, és megindult kifelé, hogy lepuffantsa a szomszédot.

- Ne csináld haver! Ez őrültség! Lecsuknak, aztán a börtönben élheted le hátralévő napjaid – kiabálta, miközben igyekezett megállítani barátját, de már csak a kerítés mellett érte utol. Kétségbeesetten próbálta pókhálóval körbefonni, de a csigának így is sikerült lepuffantania a bosszantó méhet.

Ahogy meghúzta a ravaszt, ahogy a lövedék célba ért, leterítve a fullánkost, Ignasiból elszállt a veszett düh, ami addig uralkodott rajta. Ijedten fordult barátjához.

- Te jó ég! Most mi lesz? - kérdezte kétségbeesve.

Ezután mitörtént fiam? Elvittek a rendőrök? - tudakolta a pap nagy érdeklődéssel.

- Á dehogy! Képzelje atyám, mégcsak meg sem gyanúsítottak a zsernyákok. Az eset után csendben bementünk a nappaliba, persze veszettül be voltunk szarva..

- Na de Ignasi! Vigyázz a szádra fiam!

- Most mit van úgy oda! Papol itt nekem, ahelyett, hogy figyelmesen hallgatna! - fakadt ki a még mindig dühös csiga, aki az ismételt dorgálás után végül csak elnézést kért.

- Bocsánat atyám! Szóval ott tartottam, hogy bevonultunk a házba és sörrel a kezünkben ledobtuk magunkat a tv elé, elindítottuk a múlt heti jéghoki döntő felvételét. Levélchipset ropogtattunk, iszogattuk az italunkat, úgy tettünk, mintha kezdettől ezt a meccset néztük volna. Nemsokára csengettek a rendőrök.

- Hogyan szereztek tudomást a rend őrei arról, hogy mi történt? - tudakolta az atya, mert roppant módon érdekelte, hogy hogyan és mibe keveredett bele ez fiatal, akit pólyás korától ismert, hiszen még ő keresztelte meg. Voltak ugyan hibái, de helyén volt a szíve. A végeredményt látta, de érdekelték a részletek is.

- Na ez rejtély. Őszintén szólva nem is érdekelt. Egyedül az járt az eszemben, hogy megússzam a dolgot. Akkor nem gondolkodtam, csak cselekedtem, de megérdemelte ami vele történt az az idegesítő roha.., az a csíkos hátú nyálgombóc!

- Ne mond ezt! Bármilyen rossz is az, amit a szomszédod tett, bármennyire is kijárt volna neki a büntetés, a halált nem érdemelte! Gondolkozz el ezen fiam!

- Ha lenne időm, talán megtenném, de nem érek rá erre! - csattant fel mérgében Ignasi. Ekkor meghallotta azt az idegesítő hangot, ami egy ideje gyakran borzolja az idegeit. Nagyot sóhajtott, miközben idegesen körbenézett a gyóntatófülkében. Remélte, hogy a csuhás tudja a megoldást a bajára.

- Mantis atya,... - idáig jutott, egyszerűen nem jöttek a szájára a szavak.

- Értem! Folytasd kérlek! Mesélj tovább, mert jól sejtem ugye, van még mit mondanod?

- Úgy van! Miután szerencsésen megúsztam a szomszéd elleni tettemet, már csupán Higinini barátom állandó aggodalmaskodását hallgattam. Igen ám, de pár napra rá furcsa dolgokra lettem figyelmes, amelyek miatt idegesebb voltam alapjáraton, így nem sokkal később ismét történt valami.

Éppen hazafelé tartott Ignasi egy jól sikerült mulatozás után keresztes pók barátjával. Zötyögtek az éjszakai buszon, ahol nagy volt a tömeg, szinte egymáshoz préselődtek az utasok. Izzadt testek kipárolgása és az elfogyasztott alkoholtól savanyú leheletek kellemetlen illata terjengett a levegőben. Fáradtságtól elnehezült tekintetek mindenütt.

Az egyik pillanatban a négy égő közül, melyek a fényt adták a járművön, három kialudt, így már csak egy lámpa pislákolt halványan, félhomály borult az utazókra.

Higinini tudta, hogy barátja mennyire nem bírja a tömeget, ráadásul az utóbbi időben a sötétséget és a váratlan zajokat, eseményeket is nehezen kezelte, ezért az elmúlt éjszakát hozta szóba, hogy elterelje a csiga figyelmét.

Minden rendben is volt addig, míg a következő megállónál le nem szállt a tömeg egy része, amitől szellőssebbé vált a jármű, így fellélegezhettek kicsit. Viszont észrevettek egy kötekedő egyént, aki a kelleténél több bódítót ihatott, mert alig állt meg a làbain, közben megállás nélkül kiabált mindenféle zagyvaságot.

Remélték, hogy a kellemetlenkedő lenn marad, de nem volt ekkora szerencséjük. Mindenki igyekezett minél távolabb lenni tőle, mert aki mellette volt, abba belekötött.

A sofőr nem szólt semmit, a vezetésre koncentrált, épp csak fél füllel hallgatta az eseményeket.

Az erősen kapatos tücsök miután sikerült felbotorkálnia a busz elején, körbenézett véreres szemeivel, mintha azt mérte volna fel, hogy van-e közönsége, majd savanyú alkoholszagot árasztva magából, lassan, dülöngélve megindult hátrafelé. Rekedtes, eltorzult hangon egy dalba kezdett bele, mintha még mindig az éjszakai mulató karaoke színpadán lenne, csak már az illuminált állapot miatt az egyébként kellemes hangja odalett.

A jármű hátuljában Ignasi és Higinini érdeklődve szemlélték az ittas pofa ténykedését. Minél tovább tartott a műsor, úgy lett egyre idegesebb a csiga, egyre kevésbé bírta nézni a részeg alakot, szóvá is tette a keresztespóknak, hogy mennyire nem bírja a randalírozót.

- Mi a francot művel ez itt? Aki nem bírja a piát, ne igyon annyit! Ha meg olyan nagyon betintázott, akkor vitesse haza magát, de ne itt szórakozzon mások rovására! Fogadni mernék, hogy azt sem tudja hol van! - fakadt ki mérgesen.

- Nyugi haver! Igaz, messziről bűzlik és a nyikorgó ajtónak is szebb hangja van jelenleg, mint neki, de nem ártott senkinek. Tudom ki ez a srác, nincs baj vele egyébként, csak most rossz passzban van - próbálta csitítani háborgó barátját a pók. Aggódott, nehogy túlságosan feldühödjön a csiga, aztán megint rossz vége legyen. A szomszéddal történtek óta egyre furcsábban viselkedett, olyat látott és hallott, amit más nem és az indulatait is nehezebben kezelte, pedig egyébként is hamar dühbe gurult. Talán valami terápiára kellene járnia, de persze nem most fogja ezt megemlíteni neki, hanem majd alkalomadtán, nyugodtabb körülmények között.

Ekkor már közel járt hozzájuk a részeg tücsök, aki mintegy a keresztespók szavaira rácáfolva megállt egy rémült katicalány előtt és mocskos ajánlatával zaklatta.

- Hű, de jól nézel ki angyalom! Nyalnám a pöttyeidet! - hallották a zaklató rekedtes hangját. Választ nem kapott, de ez nem érdekelte, tovább mondta a magáét.

- Ne légy szégyellős tubicám, meglátod jól szórakozunk majd! Megmutatom a vonómat is, megfoghatod, neked megengedem - mondta ellenállhatatlanak gondolva magát, torz vigyorral az arcán. Ezt már Ignasi nem tűrte, odaszólt a kellemetlenkedőnek.

- Hé komám! Hagyd békén a lányt! - kiáltotta, miközben megindult a tücsök felé, aki ingerülten válaszolt.

- Ne szólj bele, amikor a csajommal beszélgetek! Törődj a magad dolgával cowboy!

- Ahogy látom nem a barátnőd az a szegény katica, akit zaklatsz. Jobban tennéd ha visszafognád magad! - közölte vele a csiga dühösen, immár odaért hozzá, háta mögött a barátjával.

- Különben mi lesz? He? - kérdezte, miközben felé bökött a csápjával.

- Különben ellátom a bajodat te csúszómászó! - jelentette ki Ignasi, miközben lépett egyet a tücsök felé. Higinini látta, hogy ebből semmi jó nem sül ki, ezért igyekezett lebeszélni barátját a balhéról, de már nem tehetett semmit, mert a tücsök meglökte a csigát, aki nem hagyta magát, összeakaszkodtak. Annyira belelendültek a bunyóba, hogy nem bírták az utasok szétszedni őket. A sofőr, egy levelibéka, aki szabadidejében kondizni jár, így jelentős izmokat szedett magára, megelégelte a balhét, beletaposott a fékbe, hogy megállítsa a buszt és véget vessen a bunyónak.

Abban a pillanatban, amikor hirtelen megállt a jármű, lökött egy nagyot a dühödt Ignasi ellenfelén, aki megtántorodva olyan szerencsétlenül esett, hogy beütötte a fejét a kapaszkodó korlátjába, majd eszméletét vesztette.

Ó jajj! Ismét szerencsétlenül alakultak a dolgok. Mi lett a tücsökkel fiam? - érdeklődött a pap.

- Mire kiértek a mentők, már csupán a halálát tudták megállapítani annak a semmirekellőnek! Nem tudom sajnálni azt az alakot.

- Ejnye na! Nincs igazad, attól amit tett, még nem érdemelt halált! Na de mi volt ezután? Gondolom kihívták a rendőröket. Ők mit mondtak?

- Képzelje! Megállapították ugyan, hogy én okoztam a halálát, de balesetnek nyilvánították a történteket, így nem vádoltak meg gyilkossággal. - mesélte a csiga.

- Ne legyél ennyire elégedett magaddal Ignasi! Egyetlen tett sem marad következmények nélkül.

- Tudom atyám! Nagyon is jól! Ezért jöttem magához, hogy segítsen nekem. Mondja meg mit tegyek? Amióta megöltem azokat a szerencsétleneket, nincs nyugtom. Azzal kezdődött, hogy hallani kezdtem a méhet, majd a tücsköt is. Kezdetben csak néha, majd egy idő után már szinte egyfolytában. Mostanra meg már a szellemük is megjelent és mindenhová követnek, egész nap zúgnak, ciripelnek a fülembe. Maga is látta őket, mert jöttek velem ide is. Hogyan szabadulhatnék meg a szellemektől? Segítsen! Maga a szakértő, maga az, aki látja őket.

- Nos, erőszakos halált haltak, ezért nem tudtak továbblépni, ahogy te sem. Kötődtök egymáshoz a történtek miatt. Általában egy befejezetlen ügy, egy szerettük miatt maradnak a földön a lelkek haláluk után. Ezt kell elrendezni, akkor mindenki továbbléphet az őt megillető helyre.

- Akkor atyám imádkozzon értem! - mondta a csiga, majd kilebegett a templomból.

- Úgy lesz fiam! Úgy lesz! - suttogta a pap, miközben Ignasi távolodó szellemalakját figyelte.