Siettem, hogy mielőbb felérjek a sötét aluljáróból a gyengén, de mégis megvilágított utcára. Hátborzongató félelem lett úrrá rajtam, úgy éreztem, ha nem jutok ki rögtön a felszínre, elképzelhetetlen szörnyűség történik velem.

Rohantam, ahogy tudtam, de végig azt gyanítottam, hogy valaki, vagy valami a nyomomban van. Már a lépcsőn jártam, amikor egyszeriben mintha összeakadtak volna a lábaim, megcsúsztam és nem sokon múlott, hogy a fejem a lépcső éles szélén csattanjon, de az utolsó pillanatban sikerült megtámasztanom magam.

Remegett kezem-lábam, az eddigieknél még nagyobb rettegés kúszott a szívembe, úgy éreztem, hogy na most tényleg végem.

Először mozdulni sem mertem, aztán erőt vettem magamon, és a torkomban dobogó szívvel, az ájulás határán járva, nagyon lassan felkeltem. Óvatosan körbenéztem, de csak a feketeséget láttam, noha éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy valami ott ólálkodik a közelben, lesben áll, az alkalmas pillanatra vár, hogy lecsapjon.

Lassan, csendesen folytattam utamat felfelé. Legszívesebben rohantam volna, de féltem, hogy zajt csapok.

Mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy hang nélkül osonok, vagy futás közben lármázok. Ez a valami – mert nem létezik, hogy ez ember, biztosan nem evilági teremtmény – ez a rettenet akkor kap el, amikor kedve tartja. Mintha játszadozna velem, mintha örömét lelné az én rémületemben, mintha szórakoztatná, hogy menekülni próbálok.

Azt nem láttam mi van a nyomomban, mert nem fedte fel magát, de éreztem a jelenlétét, és abban is biztos voltam, hogy valami nagyon gonosz lélek az.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor felértem. Alig járt valaki az utcán, de azért még nem volt teljesen kihalt a környék. Arra gondoltam, hogy ezt megúsztam, vagy talán csak képzelődtem? Nem is volt ott lenn semmi? Ezt már nem tudom meg, de nem is akarom tudni.

Kellemes nyári éjszaka volt, én mégis megborzongtam egy hideg fuvallatra, ami meglibbentette vállig érő hajamat. Még mindig remegtem az átélt izgalmaktól, mégis bizonytalan léptekkel, de amilyen gyorsan csak bírtam, elsiettem a taxiállomás felé. Mielőbb haza akartam jutni.