Finn Brothers: Zsákutca
Titokzatosság, borzongás és egy csipetnyi romantika keveréke egy magával ragadó történetben.
Az Ágenda Kiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni a Finn Brothers: Zsákutca című könyvet, amit nagyon köszönök.
Világéletemben érdekeltek a paranormális történetek, amelyek mindig mélyen felkavartak, elgondolkodtattak és napokig nehezen aludtam utánuk, de valamiért mindig hajtott a kíváncsiság, hogy ilyeneket olvassak.
Ez irányú érdeklődésem fényében, talán nem meglepő, hogy nagy örömmel és még nagyobb kíváncsisággal olvastam a Zsákutca című könyvet.
Finn Brothers: Zsákutca
TARTALOM:
A Gonosz Hely tele van élettel, diákok tartják életben a fiatalságukkal és a félelmeikkel.
A Gonosz Helynek története van.
1899—ben alapította Mary és Amyas Delandre az iskolát, akiket nem sokkal később elért a tragikus vég.
A szesztilalom idején egy kegyetlen gengszter kezébe került.
Ez után az egyház kapta meg, és úgy tűnt a Gonosz Hely megnyugodott, de 1989—ben a tinédzser Neagan Mills titokzatos körülmények között az épületben halt meg.
A Gonosz Hely sosem alszik, hanem vár, figyel és bekebelez.
Az iskola két régi diákja, Cora Burton (aki gyilkos férje elől menekül) és Ram Bakish (aki a város maffiavezérét akarta lebuktatni) itt talál menedéket.
Hamarosan megjelenik egy hivatalos szörnyvadász, az egyetlen, aki tudja, hogy a Gonosz Hely sokkal kegyetlenebb és vérszomjasabb annál a világnál, ami kint várná őket.
Ők mégis maradnak, mert a Hely nem ereszt.
VÉLEMÉNY:
Egy jól eltalált borító sokat segíthet abban, hogy az olvasók felfigyeljenek egy-egy könyvre. Nem feltétlen a külső miatt vesz meg az ember egy regényt, ám sokszor igenis a borító az, amit bevonzza a potenciális olvasókat.
A Zsákutca esetében engem a borító már az első pillanatban megfogott magának. Szerintem egész jól visszaadja a regény hangulatát.
Miután a külsőt megcsodáltam, kíváncsi lettem milyen történetet rejt, így megnéztem a fülszöveget, ami csak tovább erősítette az elhatározásom, miszerint nekem ezt a sztorit el kell olvasnom.
Már az első oldalakon magával ragadott ez a regény és nem eresztett egészen addig, míg a végre nem értem.
Nem könnyű jól felépíteni, hitelesen megírni egy paranormális regényt úgy, hogy ne tűnjön nevetségesnek az olvasók számára.
A Zsákutcát olvasva nem kell attól tartani, hogy a fejét fogja az olvasó, vagy netán félreteszi a könyvet, mert már neki kínos, mennyire rosszul van tálalva egy egyébként jónak tűnő gondolat.
Ebben a könyvben jó az alapötlet és a kivitelezés is remek. Néhol picit félelmetes, de nem kell azért attól tartani, hogy végig rettegi az ember az olvasást. Bár az tény, hogy hihetetlenül izgalmas sorokat rejt ez a könyv. Az ember végig érzi a borzongást, a feszültséget, minden váratlan, vagy furcsa eseményre zakatoló szívvel néz fel a környezetére.
Engem egészen magával ragadott ez a sztori. Nem volt lehetőségem egyvégtében elolvasni, néha félre kellett tennem, de akkor is a könyv eseményei körül jártak a gondolataim. Egyszerűen nem volt nyugtom, tudnom kellett hogyan végződik ez a történet.
Na de miről is szól a Zsákutca? Adott egy egyházi iskola, ami a fülszövegben is említett gonosz hely, mert múltja van, mert sötét dolgok történtek itt sok-sok évvel korábban.
Ide kerül vissza az iskola két régi diákja, akiknek élete szintén titkot rejt. Mellettük még van egy harmadik személy, aki az iskolába kerül, akit titokzatosság vesz körül.
Rajtuk kívül adottak még egyéb veszélyes szereplők és olyanok, akik segítik a tulajdonképpeni főszereplőket, az iskola régi diákjait. Mondjuk egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy kik a főszereplők, inkább azt mondanám, hogy kapunk egy felkavaró történetet, amit elmesél ez a könyv.
A paranormális fővonal mellett megjelenik a történetben egy szerelmi szál is, ami szépen lett felvezetve, apránként épült fel. Viszont azon a ponton, amikor beteljesedtek az érzelmek, ott azt éreztem, hogy gyorsan történt minden, hirtelen estek egymásnak. Mintha sűrgős lett volna továbbléptetni a románcukat. Ugyanezt a hirtelenséget éreztem a könyv végével összefüggésben is.
Élveztem az olvasás minden percét, mert igazán remek olvasmányt kaptam ezzel a könyvvel. Viszont meg kell mondjam, hogy nekem a történet végével kapcsolatosan az volt az érzésem, hogy egy picit hirtelen lettek elvarrva a szálak. Szépen folytak az események, egymásra épülve az apró részletek, aztán mintha gyorsan be akarták volna fejezni, egyszer csak vége lett. Rengeteg kérdést nyitva hagyva maga után.
Nem azzal volt a bajom, ahogyan véget ért a történet, hanem azzal, hogy maradtak elvarratlan szálak az érzéseim szerint hirtelen befejezett sztori után.
Remélem lesz folytatása ennek a regénynek, ahol megválaszolásra kerülnek a számomra nyitva maradt kérdések.
Minden hiányérzet ellenére, amit az olvasás végén éreztem, tetszett ez a könyv, és szerintem érdemes elolvasni.
Itt lehet beszerezni a regényt elektronikus formában:
