Szép Zsolt: Kárpát Walzer – újraolvasás

Egy titokzatos és borzongató történet, amely örökre rabul ejt.

 

Nemrégiben újra a kezembe került Szép Zsolt: Kárpát Walzer című lenyűgöző története, amit az Anarchia Könyvblog ajánlására olvastam el első alkalommal tavaly novemberben.

Régóta terveztem, hogy amíg várom a folytatást, ismét elmerülök ennek a regénynek a világában. Vártam az alkalmat, amikor az otthondolgozás, munkahelyen dolgozás és a gyerekekkel való itthoni tanulás mellett végre lesz időm. Ám sokáig csak nézegettem a polcomon a könyvet és sóhajtozva vártam a lehetőséget az újraolvasásra. A közelmúltban viszont egy tejeskávé mellett bevackoltam magam és ismét nekivágtam a Kárpát Walzernek.

 

Szép Zsolt: Kárpát Walzer

 

img_20191218_222011.jpg

 

TARTALOM:

 

Osztrák-Magyar ​Monarchia, Budapest, 1873 ősze.

Körmöczi Zsuzsanna, a nevelőnő enged egy baráti kérésnek, hogy egy rejtélyes metronómot eljuttasson Fiumébe. Távoli rokonait kísérve nekivág a veszélytelennek tűnő útnak az Adriai-tengerhez, azonban már a vasúti szerelvényen lecsap rá a földöntúli iszonyat, és a puszta életéért kénytelen küzdeni. A metronóm ingája gyorsulni kezd az elszabadult gőzvonaton, és lassan már nem is maga a tárgy, hanem a világ sorsa a tét.
A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti ékszerdobozt, Fiumét, de érintjük Pressburgot, Pécs környékét, vagy éppen a kicsiny Duna-Varsányt.
Az egyik oldalon a hősiesség és nemesség, a másikon a Gonosz lakozik, aki időtlenül szemlélődik, és csak azt lesi, mikor vét lépést a táncban az óvatlan nevelőnő – hogy ő aztán lecsaphasson a világra.
A Kárpát walzer világa nem történelemórák anyagául íródott – helyette felnőtt mesét sző, és ezzel egyedülálló világot teremt. Történetének fonala sokszor metszi a valóságot, néha azzal együtt is fut, gyakran azonban messzire eltávolodik attól.

A könyv a saga első kötete, amely a hőseivel együtt táncba viszi az olvasót is.

 

 

AZ ÚJRAOLVASÁSRÓL:

 

Második alkalommal még jobb volt a könyv. Igaz, hogy tudtam mi történik, de ez csak fokozta az élményt, mert nem csupán a cselekményre koncentráltam, hanem jobban átjött egy-egy rész hangulata, jobban észrevettem az apró részleteket, amelyek felett elsőre talán átsiklottam. Az eleje például most még borzongatóbb hatást keltett, és olyasmit is észrevettem, amit korábban nem.

Szándékosan lassan haladtam az olvasással, időnként merültem el egy-egy részben, így ízlelgetve a történetet, mint egy különleges csemegét, mert számomra ez a regény ilyen, egy igazi különlegesség..

Már az első olvasáskor a bűvkörébe vont ez a történet, és azóta sem szabadultam a varázsától. Olyan korban játszódik, amiről szeretek olvasni, egyszerre borzongató és titokzatos, humoros, pimasz, romantikus és kalandos. Számomra ez a regény maga a tökély, hiszen minden megvan benne, amit egy olvasmányban szeretek.

Több szálat mozgat egyszerre a szerző, rengeteg szereplő sorsát fűzi egybe a lehető legnagyobb precizitással. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon hogyan képes valaki ilyen művészi módon összefűzni az eseményszálakat és azt a rengeteg szereplőt, ráadásul nagyon aprólékosan kidolgozva a részleteket.

Emlékszem, amikor elsőként kezdtem neki ennek a történetnek, képes voltam reggelente kicsivel hamarabb felkelni, hogy legyen időm olvasni. Sőt! Munkába menet is magammal vittem tekintélyes méretei ellenére, hogy míg beérek, hátha le tudok ülni a tömegközlekedési eszközökön és akkor tudom olvasni, ha csak pár percet, akkor is.

A Kárpát Walzer esetében nem tudok egyvalakit kiemelni a szereplők közül, mert tulajdonképpen nem egy főszereplő akadt, nem egy ember az, akit leginkább kedveltem, hanem többeket is. Külön-külön is szerethetőek voltak, de együtt remek csapatot alkottak. Mindegyikük másmilyen és pont azért imádtam őket, mert olyanok voltak amilyenek, minden pozitív tulajdonságukkal és minden hibájukkal, tévedésükkel együtt.

Lenyűgöző ebben a történetben az is, hogy egyszerűen egyetlen fordulatát sem sikerült kitalálnom előre akárhogy gondolkodtam! 

Számomra ez a történet rejtette 2019-ben az év olvasmányát, ez volt rám a legnagyobb hatással és igazán örülök, hogy egy magyar szerző tollából került ki ez az fantasztikus alkotás!

Az újraolvasás után annyit mondhatok, hogy egészen biztosan elmélyedek még ebben a  regényben máskor is, mert számomra megunhatatlan történet. 

Az még rejtély mikor olvashatom a folytatást, de türelemmel várom, mert hiszem, hogy akkor fog eljutni hozzám, amikor eljött az ideje.

 

 Itt lehet megtalálni a szerzőt:

 

Kárpát Walzer

 

Itt lehet beszerezni a könyvet:

 

Líra

Bookline