Az a szerencse ért, hogy olvashattam Scott Seymour: A játékos című könyvét, amelyet elektronikus formában az Ágenda Kiadó jelentetett meg 2019-ben. Nagyon köszönöm a lehetőséget a kiadónak.

A könyv a fülszövegével és borítójával már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésem. Amikor a tartalmát is olvastam, azt éreztem, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom.

Két napja fejeztem be az olvasást, de még mindig ez a regény foglalkoztatja a gondolataimat. Biztos vagyok benne, hogy idővel sem távolodom el ettől a sztoritól, hanem már örökké velem marad.

Mindig úgy gondoltam, hogy nem én választok olvasnivalót, hanem a könyvek találnak rám. Ahogy A játékos esetében is tudom, hogy nem véletlenül került az utamba.

Scott Seymour: A játékos

TARTALOM:

Kellemetlen ​élmény álmunkban átélni saját halálunkat. Kellemetlen, ám nem ritka. Az már azonban igen, ha az odaát szerzett sérülés a valóságba is velünk tart. David Nolan cambridge-i diáknak nincs könnyű dolga, hogy barátaival elhitesse azt, ami igazából még önmaga számára is hihetetlen. Ám a szerencse mellészegődik: a régészeti tanszéken lefolytatott vizsgálat a sebben olyan fémszilánkokat talál, melyek egy 3000 éves egyiptomi dárdából származnak. Ettől persze nem lesz egyszerűbb az álomfejtés, de legalább olyan társaságba kerül, ahol az elképzelhetetlent megoldandó talányként fogják fel. Cambridge régész-, és orvos szaktekintélyei próbálják megfejteni a rejtvényt, míg végül kénytelenek felismerni: az igazi kérdés nem az, hogy mi történt, hanem az, hogy kicsoda valójában az, akivel mindez megtörténik.

A kérdés megválaszolását sürgeti néhány kellemetlen haláleset, melyek a világ más pontjain történtek, ám gyorsan kiderül, hogy annak a mozaiknak a részeként, melynek darabjait próbálja épp összerakosgatni a David körül összeverődött kutatócsoport. A Scotland Yard főnyomozója, és a National Geographic riporterének megérkezése felgyorsítja a folyamatot, amely egyre inkább történelmi nyomozássá alakul. Világossá válik, hogy a jelen legnehezebb problémáinak megoldását a múltban kell keresni. Ám minél inkább sikerül feltárni a múlt titkait, megérteni az emberiség eredetét, és történelmének mozgatórugóit, annál egyértelműbb lesz, hogy mindez egy terv részét képezi. Egy egyetemista rossz álma mindannyiunk rémálmává válhat, ha nem sikerül megtalálni a tervezőt, és megakadályozni tervének végrehajtásában. Ám ehhez hatalmas árat kell fizetni…

VÉLEMÉNY:

Kíváncsian vágtam bele az olvasásba, mert tudni akartam mi rejlik a lapokon. Arra számítottam, hogy egy érdekes kalandregény vár rám, de kiderült, hogy több ez a regény, mint egy rejtélyekkel teli szórakoztató történet.

Két idősíkon láttatja az eseményeket a szerző. Nem csupán a jelenben történteket ismerhetjük meg, hanem a múltba is bepillanthatunk. Az, hogy kinek a múltjába és milyen módon, mit láthatunk, maradjon titok, fedezze fel mindenki magának a részleteket, úgy lesz érdekes. No meg spoiler is lenne, ha részletesebben mesélnék erről.

Amikor az idősíkokról beszélek, meg kell említenem azt a számomra zavaró tényezőt, hogy semmiféle módon nem volt jelezve, hogy most nem a jelenben jár az olvasó. Persze az ember hamar rájön, de egy apró kis jelzés valamiképpen, mondjuk a hely, az idő megjelölése segít abban, hogy az ember ne akadjon meg az olvasásban.

Ha már arról van szó, ami zavart, beszélnem kell egy másik dologról is. Ez pedig az, hogy nem volt fejezetekre osztva a történet. El voltak ugyan választva valamilyen szinten vonallal az egyes részek, de olyan érzetem volt, mintha majdnem ömlesztve kapná az olvasó a szöveget. Kicsit jobban kellett volna tagolni, elkülöníteni a részeket, fejezetekre osztani a könyvet.

Ami viszont tetszett, hogy szépen részletesen lett felépítve a történet, a szereplők. Minden mozzanatról kellő információt kap az olvasó. Nincs felesleges leírásokkal traktálva az ember, de mindent alaposan körüljár az író, annyi ismeretet adva, ami szükséges a történethez.

Akadt már olyan, amikor túlzóan sok leírás szerepelt egy könyvben valamiről, ami szerintem az események szempontjából lényegtelen volt. Ez esetben ellaposodott a sztori. A játékos esetében ilyesmiről szó sem volt, mindig annyi ismeretet kaptam, amennyi valóban szükséges volt, nem volt bő lére eresztve semmi.

Fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, ami minden pillanatában ébren tartja az olvasók érdeklődését. Számomra nem volt olyan rész, amikor azt éreztem volna, hogy ellaposodik, vagy unalmas a könyv. Végig pörögtek az események, de csupán pont annyira, hogy kényelmesen követhető legyen.

A történet kezdetén valami egészen hitetetlen dolog történik a főszereplővel, aki maga sem érti, mi és hogyan, legfőképp miért esett meg vele. Lesz-e folytatás? Egy barátjával, Daniellel és a lány professzorával – meg pár emberrel, akik még csatlakoznak hozzájuk – az okokat kezdik vizsgálni, miután meggyőződtek arról, hogy a fiú igazat mondott.

Hamar kiderül, hogy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb a helyzet, mint azt elsőre gondolták, és ez csak fokozódik.

Gyilkosságok és más váratlan események nehezítik Davidék útját, miközben próbálják megfejteni annak a rejtélyét, hogy hogyan és miért került bele a fiú a számítógépes játékba. Keresik azt, aki mindennek a hátterében áll.

A regény kezdetén volt egy elképzelésem, aztán teljesen más történt, és még olvasás közben is rengeteg meglepetés ért. Szóval szépen csavarta a szálakat a szerző, és stílusa is tetszett.

A humor is átszövi a cselekményt, így téve szórakoztatóvá, az olvasók számára befogadhatóbbá  ezt a komoly mondanivalót rejtő kötetet.

Az egyik olyan kérdés, amit boncolgat A játékos című regény, hogy mi a jó és mi a rossz? Nem mindegy honnan látjuk a dolgokat, mennyi ismerettel rendelkezünk.

…a jó és a rossz sokszor csak attól függ, hogy akik megítélik, milyen információkkal rendelkeznek. 

Sokszor azt gondoljuk valamiről, hogy az számunkra rossz, pedig ha kicsit távolabbról szemlélődünk, akkor meglátjuk azt, hogy szükség van kellemetlenségre, fájdalmas dolgokra, mert van, hogy ezek a rossz események tanítanak meg olyasmire, amire igazán szüksége van az embernek.

Nem biztos, hogy a Rossz, vagy a Hamis tettei összhatásában kevésbé hasznosak az emberiség számára, mint a Jóé, vagy az Igazé. Lehet, hogy pont az Ő feladatuk a nehezebb és hálátlanabb. Nekik kell a rosszfiúnak lenni, hogy összességében mindenkinek jobb legyen.

Arra is próbálja felhívni a figyelmet ez a kötet, hogy az emberi önzés, az, hogy az egyén érdeke mindig, minden helyzetben fontosabb, mint egy közösségé, mint az emberiségé rossz útra viszi civilizációnkat. Ha így folytatjuk, akkor nem csupán mese lesz a világvége, akkor valóság lesz a filmekben látott, könyvekben olvasott katasztrófák sora.

Azt gondolom minél több embernek olvasnia kellene ezt a történetet. Sokan talán csak egy szórakoztató sztorinak látják, de hátha lesznek olyanok, akik meglátják a sorokban rejlő mondanivalót.

A BORÍTÓRÓL:

Már az első pillanatban megragadta a figyelmemet a könyv borítója, ami szerintem kiválóan visszaadja a történetet.

Az örvény és a rajta szereplő képek utalnak arra, hogy a jelen és a múlt egyaránt szerepet játszik A játékos című könyvben, az ember rögtön azon gondolkodik, vajon miféle történetet mesél ez a szerző.

A könyvet az alábbi  helyen lehet beszerezni elektronikus formában:

Ágenda Kiadó