Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése
Olyan világ tárul elénk eme történetben, amelyet a mesékből és mítoszokból ismert teremtmények laknak.
Stian Skaldnak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni Az elveszett aranyváros keresése című könyvet, amiért nagyon hálás vagyok.
A szerzőnek ez az első regénye, ami az Underground Kiadó és Terjesztő Kft. támogatásával jelent meg 2018-ban.
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése
Tartalom:
Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!
A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!
De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!
A borítóról:
Mielőtt a könyvről beszélnék, úgy érzem pár szót kell szóljak a borítóról.
Be kell vallanom, hogy habár úgy gondolom gyönyörű a kivitelezés, és hangulatában visszaadja a történet stílusát, mégis valahogy kissé furcsa nekem a borító. Első pillantásra a régi középiskolai történelem tankönyvem borítójára emlékeztetett.
Miután elkezdtem olvasni, időnként ránéztem a könyv elejére, mert rájöttem kiket is rejt a borító, így kicsit más színben láttam, de nem tudtam megbékélni vele akkor sem, miután a történet végére értem.
A borítóval szembeni minden ellenérzésem dacára a könyvben rejlő sztori tulajdonképpen tetszett.
Véleményem:
4,5/5
Egy nosztalgikus hangulatú, szórakoztató kaland részese lehettem Az elveszett aranyváros keresése című könyv olvasása során.
Ez a kisregény Mulmirian, az aranyváros kereséséről szól, amelyben keverednek a kaland és a fantasy elemei.
Úgy indul a történet, hogy egy fogadóban Maugis, a fiatal mágus – aki a tulajdonképpen az események középpontjában áll –, három harcos miatt bajba keveredik, akik végül a segítségére sietnek, majd ráveszik a mágust, hogy kísérje el őket északra, Murmilian, az elveszett aranyváros felé.
A kis csapat veszedelmes tájakon vándorol, útjuk során felületesen ugyan, de megismerhetjük Avalantiát és a körülötte lévő területeket, valamint hőseink megannyi fantasztikus szerzettel találkoznak. Emberfarkas-törzzsel (Holdüvöltők – rigmulok), törpökkel, gyógyító erejű monocéroszokkal (egyszarvúak), rókaemberekkel (gnollok).
A könyvben előforduló lények közül a legérdekesebbnek a rigmulokat és az ő legendájukat találtam.
A történet második felében fény derül ugyan a vándorok kilétére és szándékaikra, mégis azt éreztem maradt olyan mozzanat, ami rejtve maradt.
Habár nem mutat újat ez a regény, mert egyszerűnek és sokszor kiszámíthatónak éreztem a cselekményt, de mindenképpen kellemes kikapcsolódás volt számomra. Mire elfogytak a lapok, egészen megkedveltem a szereplőket, a történetet.
Semmiféle jelzés nincs arra vonatkozóan, hogy sorozat lenne, de úgy ér véget a könyv, hogy lezáratlannak tűnik, úgy érzem folytatást kíván.
Reménykedem benne, hogy folytatja még hőseink kalandjainak elbeszélését a kedves szerző. Persze ha mégsem, akkor is azt gondolom, érdemes lesz odafigyelni Stian Skaldra és könyveire a jövőben.
ÉRDEKESSÉGEK ÉS IDÉZETEK:
A regény elején található költemény, ami magáról az aranyvárosról szól
Egy legenda úgy tartja, hogy az idegen égtáj lakói egyszer, régen összegyűltek a Próbatételek Mezején és egy város alapításáról döntöttek. Tizenegy falu fogott össze, hogy közösen vigyék véghez a nagy tettét.
Azután egy napon bölcsek érkeztek a messzi nyugatról, és azt jósolták az építőknek, hogy ha a város alapköveit aranyból rakják le, akkor a baj messzire elkerüli majd annak lakóit. Az emberek megfogadták a tanácsot, s minden falu egy aranytéglát készíttetett, mire saját nevét vésette fel. Ezek lettek Mulmirian alapkövei, amelyekre később hatalmas falak és magas tornyok épültek. A város egyre gyarapodott, és hosszú századokig béke honolt falai között.
Mágikus térkép
A térkép délen sűrű hegyláncolatot felette réteket, erdőket és patakokat mutatott, ám egyetlen felirat sem jelezte azok neveit. A fiatal mágiahordozó összevonta szemöldökét, majd lassan elhúzta tenyerét a lap fölött. Hirtelen felszisszent. Furcsa bizsergés járta át ujjait. Megismételte a mozdulatot és már biztos volt megérzésében: a térképben mágikus erő lakozott.
Fortélyos Maugis
Maugis, akit szándéka ellenére sokan a „fortélyos” jelzővel emlegettek, a Fakó Torony növendékeként kelt útra. Peregrinusi megbízatása a távoli Silendor városába szólt, ahol a Rend jókívánságait kellett átadnia a nemrég tanácsosnak kinevezett Korumgan mesternek némi gratuláció és egy pecsétes levél formájában. A famulus bár nem érezte túl magasztosnak a feladatot, mégis örült, hogy kicsit hátrahagyhatja a Torony falait és egy rövid időre a maga ura lehet.
A varázsló szemei helyén izzó, napkorongokhoz hasonló fénygömbök jelentek meg. A tűzben égő szempár szinte szikrákat hányt az őt figyelőre.
Erronori Farun
…fekete szempár… Vállig érő, hollófekete haja, fiatalos arca, keskeny álla és magas homloka egyaránt nyugati származásról árulkodott.
…úgy látszik, sehol, még a világ peremén túl sem bújhatok el az elől, aki vagyok:…
A rigmulok
Magukat csak a Farkasszellem gyermekeinek nevezik. Ám egy másik történet szerint egy Rigmul nevű férfitől származnak, akit még kölyök korábban, az erdő szélén sorsára hagytak. A nem kívánt gyermeket vadállatok fogadták maguk közé és nevelték fel.
- Sok évet töltött így a vadonban és mikor rátaláltak, már nem az volt, aminek született. Ezután valamelyik közeli tanyára került, ahol egy pásztor maga mellé vette és megpróbált embert faragni a fiúból, noha benne addigra kevés dolog maradt, ami még emberinek volt nevezhető.
Rendkívüli érzékkel ejtette el zsákmányait és kivételes képességeit az emberek is elismerték. Sőt! Tanultak tőle, Rigmul pedig lassan a közösség megbecsült tagjává vált.
Egy nap azonban, amikor társaival vadászatból tértek haza, a tanyát feldúlva találták.
Mikor Rigmul a halottak között meglátta nevelő atyját, iszonyú haragra gerjedt. Szívében ismét felébredt a bestia, mely bosszúra szomjazott. Csapatával követte a támadók nyomait és mikor rájuk leltek, egytől egyig mindet megölték. Ám még ez sem csillapította vérszomját, így társaival újabb törzsek nyomába eredt. Ragadozók módjára hajtották fel prédáikat, valósággal vadászni kezdtek a hegyi emberekre.
Végül már maguk sem voltak jobbak azoknál, akiknek egyszer a nyomukba szegődtek. Valami végleg megváltozott bennük: nem voltak többé emberek és nem tudtak tovább békében élni, ezért saját fajtájuk kitagadta őket. Ekkor Rigmul vezetésével újra a hegyekbe vonultak, messze mindentől, amit emberkéz alkotott. Ma is itt élnek, arra várva, hogy eljöjjön az ő idejük. A nap, mikor visszatérhetnek.
Bár sokban hasonlítanak ránk, emberekre, de mikor megérzik a vér szagát, valódi fenevadakká változnak. Olyankor nem ismernek sem félelmet, sem kegyelmet és inkább odavesznek, minthogy meghátráljanak a harc elől. Az ő létük az örökös háború.
- Ha egyszer szagot fognak, azonnal ugranak. Azt pedig kimondottan gyűlölik, ha vadász helyett prédának nézik őket.
Aki a szerzőtől rendeli meg a könyvet, ilyen klassz könyvjelzőt kaphat:
Stian Skald írói oldalán található meg a szerző
Itt is beszerezhető a könyv:
