A szívem csücske ez a csodás történet, ami egyrészt szórakoztató olvasmány, másrészt megmutatja, hogy nem mindegy hogyan látjuk a környezetünket, másokat, vagy akár önmagunkat. Sokszor csupán annyi, kell, hogy más szemmel lássunk.

Érzelmileg mélyen érintettek a könyv sorai, elindított egy olyan úton, amire nem biztos, hogy mentem volna. Mondhatom, hogy felébresztette, felpiszkálta az alkotói vénámat.

Ferger Annamária: Más szemmel

Tartalom:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Mindössze tizennégy nap. Két hét. Csak ennyit kell kibírnia Abigélnek az apjánál. Lázasan számolja a napokat, és hogy felpörgesse az idő múlását, állandóan összetűzésbe keveredik féltestvérével.

Abigél néha hajlamos túlzásokba esni, ugyanis túlságosan féltékeny Juditra azért, mert az apja nagyobb figyelmet fordít őrá, mint Abigélre valaha is. Irigykedve figyeli féltestvére elnyert díjait, s már-már tökéletesnek látja Juditot, nem csoda hát, hogy végső elkeseredésében, hogy ártson a féltestvérének, szándékosan eltesz egy fontos levelet, amelyben Juditot arról értesítik, hogy felvételt nyert egy egyhetes irodalmi táborba, az ALKOTÓI TÁBORBA.

Mikor Abigél rájön arra, hogy milyen fontos is Judit számára ez a tábor, rádöbben tette súlyosságára, és napokkal később átnyújtja neki a levelet, de a várt leszidás elmarad, Judit szinte azonnal elkezd csomagolni. De Juditot utazása előtti napon baleset éri és fekvőgipsz kerül a lábára. Kizárt, hogy másnap elutazzon a táborba.

Abigél önmagát okolja a történtekért, és bármit megtenne azért, hogy Judit ismét egészséges legyen. De hamar kiderül, hogy a bármit mégsem olyan tág fogalom nála. Amikor Judit felveti a lehetőségét annak, hogy cseréljenek személyazonosságot, és Abigél utazzon el a lány helyett a táborba, el akarja hárítani magáról a felelősséget.

Vajon Abigél – megtagadva önmagát, és Judithoz való viszonyát – lesz-e olyan bátor, hogy megtegyen egy szívességet a féltestvérének, és elutazik az ALKOTÓI TÁBORBA, tudván, hogy ezzel is csak a hazatérésének idejét késlelteti? És ha az utazás mellett dönt, vajon hitelesen tudná alakítani féltestvére szerepét?

Kép forrása: Pixabay

Véleményem:

♥♥♥♥♥

Habár minden sorsáért odavagyok ennek a regénynek, mégis a pillangós rész tetszett a legjobban és most már örökké a könyv jut majd eszembe róluk.

Nagyon tetszettek a feladatok az táborban, sőt az első annyira megihletett, hogy megpróbálkozom vele, és úgyérzem sikerrel jártam.

Mindig izgatottan vártam, hogy vajon milyen feladatot kapnak legközelebb a szereplők, szinte benne éltem a történetben.

Bár nem irodalmi témában, de volt részem hasonló táborozásokban. Ezeknek a gyermekkori nyaralásoknak az emlékét idézte vissza az a pár nap, amit a főszereplő Abigél az Alkotói táborban töltött.

Kezdetben úgy tűnt nagyon különbözik a két testvér Judit és Abigél személyisége, de igazából nem is annyira voltak mások, csak Abigél nem jó szemszögből látta a körülötte lévő világot. Amint a táborban a többiek által változott a látásmódja és más szemmel nézett a körülötte lévő emberekre, kiderült, hogy milyen nagyon hasonlítanak egymásra.

Juditot én nagyon jó testvérnek láttam, akinek hatalmas szíve van, szinte a végletekig kitartó és elfogadó tudott lenni.

.

Abigél kezdeti sértettségének, hisztis természetének is megvan az oka. Azt gondolja, az apukája már nem szereti úgy, mint régen, pedig mindkét testvért ugyanúgy imádja az apjuk, csak ezt a lány nem veszi észre. Ahogy haladunk a történetben, úgy változik meg főhősnőnk látásmódja, úgy változik ő maga is.

Roland egy pimasz, de édes és szerethető srác. Azt hiszem túl tökéletes lett volna nekem, de a lámpaláza miatt életszerűbb lett az alakja.

Annyira megkedveltem a szereplőket, hogy miután elolvastam a könyvet, bevallom hiányoztak egy kicsit.

Imádtam ezt a történtet az első betűtől az utolsóig! Alig várom, hogy olvashassam az írónő többi történtetét is!

Bátran ajánlom ezt a regényt mindenkinek!

Idézetek:

– És mi van a boldogsággal? Vajon egy pillangó tud mosolyogni?
Félve nézek Rolandra. Tartok attól, hogy ez után a kérdés után teljesen agyalágyultnak fog gondolni, de ő komolyan elgondolkodik a kérdésen.
– Nem tudom, de ha rajtakapok egyet, ígérem szólok.

– Hol tanultál rajzolni? – érkezik a nyitókérdés Roland felől.
– Sosem tanultam – adok gyors választ, míg a teámat kavargatom.
– Nagyon ügyes vagy benne. Észreveszed a dolgokban rejlő apróságokat, amit mások, legalábbis a legtöbbünk nem.
– Ezt honnan veszed?
– Onnan, hogy aprólékos és megfontolt vagy. Tudod előre, hogy melyik vonalnak hol van a tökéletes helye a rajzban.

Ez a tábor azért van, hogy a hasonló érdeklődésű fiatalok megismerhessék egymást, és közös érdeklődésükről beszélgethessenek, ami nem más, mint az irodalom szeretete.

Az itt megismert barátaim – igen, úgy érzem, hogy ők mostantól már a barátaimmá nőtték ki magukat – elég bátorságot adtak nekem, hogy olyat tegyek, amit előtte sosem: hogy szembenézzek önmagammal, a tetteimmel, a szavaim súlyosságával. Megváltoztam, mert hagytam, hogy megváltoztassanak a körülmények. Lelassultak a napjaim, és csak hagyom, hogy magával ragadjon a pillanat. Csakúgy, mint Tamás, én is elmondhatom magamról, hogy jól érzem magam. Sőt, hetek óta nem éreztem magam ennyire kiegyensúlyozottnak.

Ekkor Roland arcán hatalmas mosoly terül szét, lehajol, hogy egy csókot adjon az ajkamra, és én úgy érzem, csoda történt, hiszen biztosan tudom, hogy a gyomromban a pillangók épp mosolyognak.

Itt található meg az írónő, akitől beszerezhető a könyv:

Ferger Annamária hivatalos írói oldala