Tanila Jensent a Viveca című démonos fantasy sorozata kapcsán ismertem meg. Szeretem a misztikus, a fantasy könyveket, ezért is keltette fel az írónő sorozata a figyelmem.

Már a borítóját is lenyűgözőnek találtam ennek a titkokkal teli misztikus és rejtélyes történetnek.

A Viveca egy borzongató, néhol picit ijesztő, ám számomra mégsem félelmetes olvasmány, amelyben nagy szerepe van az érzelmeknek és a hitnek.

Olyan szinten hat az ember érzékeire, hogy egészen valóságosnak érezzük a sztorit. Számomra annyira megelevenedtek a jelenetek, hogy filmként láttam peregni az eseményeket olvasás közben.

Sokkal több van e misztikus történetben, mint ahogy az az első pillanatban látszik. Egy izgalmas fantasy, ami után kíváncsian vártam milyen könyvvel lepi meg legközelebb az írónő az olvasókat.

Mindig nagy megtiszteltetés, amikor egy szerző azzal keres meg, hogy megjelenés előtt olvashatom a könyvét. Az pedig még nagyobb dolog volt számomra, hogy már akkor rám gondoltak, mikor még meg sem született a történet. Hihetetlenül jó érzés!

A fantasy után kissé meglepő volt egy teljesen más műfajban íródott kötetet olvasni az írónőtől, de érdekes élményt adott, és érződött, hogy benne van a szíve-lelke ebben a történetben.

Egy nyers verzióját olvashattam a sztorinak, amelyben voltak logikai gubancok. Kíváncsi voltam, hogy vajon elsimulnak-e, mire a sztori végleges formát ölt, éppen ezért akartam elolvasni a megjelent példányt is mielőtt mesélnék a Levendulamezőről. Legnagyobb örömömre azt mondham, hogy szépen elsimította az írónő azokat egyenetlenségeket, amelyek felbukkantak a nyers verziónál.

Mielőtt a borítóról és magáról a történetről is ejtenék néhány szót, még valamit mindenképpen meg kell említenem. Ez pedig nem más, mint a köszönetnyilvánítások.

Fogalmam sincs, ki, hogy van ezzel, de én bizony szeretem elolvasni a köszönetnyilvánításokat is egy könyvnél. Érdekes képet adhat a szerzőről az, ahogyan, akiknek köszönetet mond. A személyesebb hangvételűre sikeredett sorokat élvezem a legjobban, mert ilyenkor azt érzem, hogy a szerző felfedi énjének egy olyan részét, amelyet egyébként elzárva tart az olvasók, a nagyközönség előtt.

Amikor megemlítenek a köszönetnyilvánításoknál, mert valamilyen formában hozzájárultam ahhoz, hogy egy történet minél jobb formáját mutathassa meg a nyilvánosságnak, akkor az számomra igen megható, és elmondhatatlanul nagy örömmel tölt el.

A borítóról

Egy jó borító könnyebben felhívja a leendő olvasók figyelmét a könyvre, mint egy kevésbé sikerült, így számomra fontos szerepet játszik a külső. Persze akkor is elolvasok egy regényt, ha a cím és fülszöveg alapján érdekesnek tűnik, de a külső megjelenése nem tetszik. Ám kétségtelen, hogy hamarabb észreveszek egy olvasmányt, ha tetszetős a borítója.

A Levendulamező esetében egy olyan borítót kapunk, amire nem lehet azt mondani, hogy nem adja vissza a sztorit. Miért van ez így? Mert a háttér a lila egy csodás árnyalatában pompázik, ami a levendula színe. A könyv hátulján meredek hegység, míg elöl egy sárga ruhás lány látható levendulacsokorral a kezében. A fülszöveget olvasva rájöhetünk, hogy igen, tényleg jól kitalált a borító.

Amikor első alkalommal olvastam a történetet, akkor én bizony másképp képzeltem el a borítót, mint amilyen lett, ám ezzel nem azt mondom, hogy ne találnám csodásnak a megjelent változatot. Egyszerűen csak engem másfelé vitt el a képzeletem.

Szóval nagy gratula Halasi Miklósnak, akinek a munkáját dicséri a könyv külső megjelenése.

A történetről

Már a fantasy sorozata kapcsán is észrevehető, hogy Tanila Jensen fantáziája szárnyal, amikor történetírásól van szó. Nem volt ez másképpen a Levendulamező esetében sem, mert egy igazán érdekes történetet adott az olvasóknak.

Merőben más, mint amit eddig megszokhattunk, hiszen nem egy misztikus fantasy, hanem egy romantikus olvasmány, amibe keveredett némi krimi szál.

Sajátos hangulata van ennek a történetnek. Szerettem olvasni, mert olyan emlékeket idézett fel bennem, amelyekre szívesen gondolok vissza (amikor a fiammal várandós voltam).

Na de miről is szól a Levendulamező? Egy levendulaárus lány és egy mentőhelikopter pilóta találkozásáról és a nehézségekről, amelyeket az élet gördít a szerelmesek elé.

Tulajdonképpen két részre lehet osztani a regényt. Az első felében találkozik egymással a két főszereplő, akikben megismerkedésük pillanatában lángra lobbannak az érzelmek. Fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben a háttérben egyre inkább mozgolódnak a gonosz erők.

A második részben egyik fordulat következik a másik után, az ember izgatottan várja mi történik a következő oldalon.

Míg az első szakaszt lágyabb, romantikusabb hangulat jellemzi, addig a későbbieket lendületes, izgalmas kriminek mondanám.

Észrevehető, hogy míg a romantikus részek megformálása kevésbé áll közel az írónőhöz, addig az izgalmasabb események esetében gördülékenyebben megy a történetszövés, ami azt mutatja, hogy a sötétebb fejezetek írásában van igazán otthon.

Habár a romantikus műfajban még érezhetően keresi a hangját Tanila Jensen, aki a misztikus történetekben remekel, azért én azt mondom, hogy jó kis történetet adott az olvasóknak a Levendulamezővel. Érzelmekkel teli és izgalmas könyv, amely rámutat arra, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell önmagunkért, az álmainkért.

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Tanila Jensen

„Tanila Jensen” olvasói csoport

Ahová még érdemes benézni:

„NewLine Kiadó” olvasói csoportja

NewLine Kiadó

A könyv beszerezhető a NewLine Kiadó webáruházából.