Régóta a polcomon várta ez a kötet, hogy egyszer kézbe vegyem és elmerüljek a lapjaira írt világban. Bevallom azért kezdtem el olvasni, mert a fiamnál téma volt irodalomból, és úgy éreztem, most jött el az ideje, hogy elolvassam.

Nem gondoltam volna, hogy egy gyermekkori kötelező olvasmány képes engem felnőttfejjel teljesen elvarázsolni, de bizony így történt. Olyannyira bekúszott a gondolataimba, hogy úgy éreztem meg kell osztanom a gondolataim erről a történetről.

Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg

TARTALOM:

A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.

 GONDOLATAIM A KÖNYVRŐL:

Egy magányos pilóta meséli ezt a történetet, akinek a gondolatait, érzelmeit nem értették az emberek. Egy napon lezuhan a repülőjével a sivatagban, és szerintem ott a tűző nap hatására lázas elméje alkotott egy barátot, aki tulajdonképpen ő maga volt. Hiszen a kis herceg az első pillanatban észrevette a rajzon az óriáskígyót, aki lenyelt egy elefántot, míg mások csak egy kalapot láttak.

A kalandok, amelyekről olvashatunk, a látogatások a bolygókon tulajdonképpen a pilóta útját mutatják, aki olyan igaz barátot keres, aki megérti a gondolatait.

Tulajdonképpen a pilóta önmaga jut arra a következtetésre, hogy akkor tud barátot szerezni, ha hajlandó időt tölteni valakivel, hogy megismerje, hogy megszelídítse. Ameddig nem enged közel magához valakit, ameddig nem tesz valakit a barátjává azáltal, hogy megismeri, addig minden ember egyforma lesz a számára. Onnantól lesz valaki különleges, hogy időt tölt vele.

Akkor látjuk milyen valaki igazából, amikor megismerjük, amikor a szívünkkel tekintünk rá, mert ameddig valaki egy a sok közül, addig csak a szemük látja, de nem tudjuk milyen valójában.

Mondhatni, hogy önmagát ismeri meg a magányos pilóta, a saját lelkének rejtelmeiben barangol a történet során.

A kis herceg az emberek őszinteségét, tisztaságát, a boldog gyermeki énjét képviseli, jeleníti meg. Azt akarja megértetni a gyermeki én, hogy felnőttként sem szabad elfelejteni, milyen volt gyermeknek lenni, akkor lehetünk igazán boldogok, ha végig ott él bennünk életünk során tiszta, őszinte gyermeki énünk egy része.

Nem a pénz, a munka hajszolása a legfontosabb. Persze az is kell, de ami igazán fontos, azaz emberi kapcsolatok, az, hogy a szívünkkel lássunk, az, hogy megszelídítsünk, megismerjünk másokat, akik számunkra kiemelkednek majd a tömegből, mert fontosak lesznek.

Egy olyan meg nem értett felnőtt írta ezt a történetet, akinek a lelke egy része megmaradt gyermeknek, aki a felnőttlét gyarlósága mellett vágyik a gyermeki tisztaság világába. És hogy kiknek íródott A kis herceg meséje? Nos olyan felnőtteknek, akikben ott él még valahol az a gyermek, akik egykoron voltak.

Arra hivatott ez a bájos és egyben szívszorító olvasmány, hogy felébressze a bennünk szunnyadó gyermeki ént, hogy ráébresszen mi az, ami igazán fontos az életben.

A kis herceg esete is azt mutatja, hogy bizony nem mindegy mikor olvas az ember egy könyvet. Valószínűleg, ha évekkel korábban ismerem meg ezt a történetet, akkor más hatással lett volna rám, nem úgy tekintettem volna a sorai, mint most. Talán egy érthetetlen zűrzavaros mesének tűnt volna, most viszont képes vagyok úgy látni ezt a kötetet, ahogyan megérdemli és sikerült igazán megkedvelnem.