Sokáig talán a sci-fi volt az egyetlen olyan műfaj, amelyben nem olvastam, mert nem érdekelt. Egy ideje viszont egyre több ilyen sztori kerül a kezembe, és még tetszenek is. Nem mondom, hogy tömegével olvasok sci-fit (katonai sci-fit meg pláne nem), de amennyiben a fülszöveg felkelti a kíváncsiságom, akkor belevágok.

Amikor az Expulzió szembejött velem, abban a pillanatban éreztem, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, pedig akkor még csupán a fantasztikus borítót láttam.

Aztán utánanéztem miről is szól, majd a fülszöveg olvasását követően azzal a lendülettel megrendeltem, másnap már mehettem is érte.

Nem kezdtem bele azonnal a történetbe, mivel a nyaralásra tartogattam, pedig már nagyon kíváncsi voltam rá.

Végül egy este eljött az ideje, hogy belevágjak a történetbe, ami már az első pillanatban megvett magának. Nem akartam mást, mint fel sem kelni, csak akkor, ha a végére értem. Ez nem lett volna nehéz, mert nem egy hosszú kötetről van szó, mégis félbe kellett hagyjam, mert egy fárasztó túrával töltött nap után egészen egyszerűen elaludtam könyvel a kezemben, annyira kimerült voltam.

Másnap reggel a kávé mellett folytattam az olvasást, majd később vittem magammal a könyvet a strandra, ott pedig egy napozóágyban kényelmesen elhelyezkedve a végére értem a történetnek.

Mint ahogy azt korábban említettem, egy rövidebb sztoriról van szó, ami ráadásul nincs is túlbonyolítva, ezt pedig én nem is bántam. Sőt! Időnként szeretek nem túl hosszú köteteket olvasni, amelyek viszonylag egyszerűek is, mert néha jólesik valami rövid és könnyű olvasmány. Az Expulzió esetében sem volt semmi problémám a könyv hosszával, mert a történet így is nagyon egyben volt.

Na, de miről is van szó?

Egy nukleáris katasztrófa után az emberek az űrbe kényszerülnek. A Föld már nem lakható, a Mars még nem.

Folyamatos a próbálkozás az anyabolygó meggyógyítására, de ez nem igazán jön össze, valami miatt mindig meghiúsul.

Látszólag egy ismeretlen, külső erő miatt, de ha utána gondol az olvasó, akkor rájöhet, hogy bizony az ember az oka annak, hogy a Föld nem indul gyógyulásnak. A mérhetetlen kapzsiság, önzőség, hatalomvágy okán.

Érzéseim szerint pont arra szeretné a szerző felhívni a figyelmet, hogy az ember csak pusztítja a bolygót, ahol él, nem óvja, nem vigyáz rá. Ez pedig előbb utóbb a Föld, netán az emberiség vesztét is okozhatja.

Mert mindig lesznek, akik az hatalom, a kapzsiság, az önzőség bűvöletében nem fognak helyesen cselekedni, így mind a bolygó, ahol élünk, mind az emberiség újra és újra veszélybe kerül.

Az Expulzióban egy ember áll a középpontban. Általa követhetjük végig a történéseket.

Egy pillanatra sem lehet unatkozni, végig fenntartja az ember érdeklődését ez a kötet. Egyrészt az izgalmas eseményekkel, amelyek néhol egészen hátborzongatóak, másrészt azzal a sok apró információval, amit a szerző folyamatosan elhint a történet folyamán.

A befejezés talán nem mindenki tetszését nyeri majd el, de mivel én valami hasonlóra számítottam, nekem semmi bajom vele. Valószínűleg nem is érhetett volna véget másképpen ez a történet.

Ezzel a kötettel egy rövid, humorral megbolondított szórakoztató olvasmányt kapunk, amely a sorok között lényeges mondanivalót is rejt.

Nem gondoltam volna, hogy egy katonai sci-fi ennyire tetszeni fog, de engem megvett kilóra ez a történet, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Most pedig kíváncsian várom a szerző következő könyvét.

A szerzőt itt lehet megtalálni:

 G. F. Lancer

A könyv beszerezhető a Mogul Kiadó webshopjából, esetleg a nagyobb könyváruházakból.