Amy Harmon: A madár és a kard (A madár és a kard krónikái 1.)

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!
Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!
Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

Ez a történet hívott, azt akarta olvassam el, aztán megigézett abban a pillanatban, ahogy az első sorokon végigfuttattam a szemeim. Nem mindennapi történet, ami elemi erővel hatott rám.

Az a világ, amit Amy Harmon teremtett, azok a képességek, amelyek megjelentek, amelyek a történet jelentőségét adták, ismerősként hatottak. Ha belegondol az ember ezek mindig mindenhol ott voltak/vannak. Sok nép mítosza, hitvilága rejti magában ezeket az adottságokat. Az írónő mégis csavart rajtuk egyet és valami egészen fantasztikus módon tálalta.

Az írónő mesterien szőtte a szálakat, egy izgalmas fantasyt alkotott, amelyen keresztül megmutatta, milyen gyarló is az ember. Láthatjuk ebben a regényben, hogy mit meg nem tesz valaki a hatalomért. Üldözik azokat, akiket nem ismernek, mert félnek tőlük, vagy mert attól tartanak, nagyobb hatalommal rendelkeznek náluk és az irányítást a magukénak akarják.

Milyen képességekről olvashatunk?

Igézők, akik hatni tudnak másokra. Ékesszólók, akik jövendölnek, vagy utasíthatják az akarattal nem bíró dolgokat. Alakváltók, akik bármilyen állattá át tudnak változni, és ott vannak még a Gyógyítók, akik enyhíthetnek a fájdalmakon, segíthetik a sebeket beforrasztani, gyorsítani a felépülést. Az is előfordul, hogy egyesekben nem csupán egy képesség rejtőzik, hanem több is.

Mindig hittem abban, hogy a szavaknak hatalma van, a gondolatoknak teremtő ereje, hogy a meggondolatlan kívánságok nem várt módon teljesülhetnek, az ártó szándék visszaszáll arra, akitől kiindult.

Még most is itt érzem kavarogni körülöttem a történetet, mintha megelevenedett volna, a lelkem mélyéig hatolt, amiről olvastam. Annyira, hogy rímekbe szedett szavak szaladtak ki önkéntelen a gondolataim mélyéről, melyeket papírra is vetettem.

A kimondott szónak hatalma van,

a gondolatnak teremtő ereje.

Hirtelen kérésre úgy jő válasz,

mire álmodban sem számítasz.

Ha másnak ártasz,

magadra is átkot szántasz.

Vigyázz hát mit kívánsz,

vágyaiddal ne bánts mást.

Ahogy a gondolatok és a szavak erejében, úgy abban is hittem mindig, hogy semmi sem történik véletlenül. Minden apró mozzanatnak szerepe van, amit nem veszünk észre, amit lényegtelennek gondolunk, az is jelentőséggel bír.

Amikor végigtekintek az életemen, számtalan olyan alkalmom bukkan fel, ami bizonyosságot ad arról, hogy mekkora ereje van a szavaknak, a gondolatoknak, ahogy az is megmutatkozik, hogy a rossz szándék visszaszáll, és bizony a hirtelen elejtett kívánságok nem úgy teljesülnek, mint gondolnánk. És ez miatt is volt akkora hatással rám A madár és a kard története.

Megszűnt a külvilág körülöttem, amikor olvastam. Órák teltek el anélkül, hogy észrevettem volna, mert annyira magával ragadott a történet.

Nem ez az első könyvem Amy Harmontól, hanem az Arctalan szerelem című kötetet. Az a regény is nagy hatással volt rám, annyira, hogy többször is olvastam.

A korábbi tapasztalatomból kiindulva tudtam, éreztem, hogy valami nagyszerű történet vár rám, mégsem voltam felkészülve arra a lenyűgöző hatásra, amit rám tett.

Az egyetlen, amit negatívumként tudnék felhozni, az a borító, ami nekem valahogy nem tetszett. Ha a külsőn múlt volna, nem veszem meg a könyvet. Ha nem ismertem volna a fülszöveget, és nem lett volna ott Amy Harmon neve, akkor a kép nem vonzott volna a kötethez. Fogalmam sincs miért, egyszerűen így érzek a borítóval kapcsolatosan.

Napok óta készültem megrendelni a regényt, amikor egy nap késő este éreztem a késztetést, hogy nekem azonnal olvasnom kell, így megnéztem elérhető-e elektronikus formában, és mivel így volt, rögtön megvettem, majd olvasni kezdtem.

Ezek után azthiszem már nem is kell tudnom, hogy milyen történetet rejt a könyv, elég ha Amy Harmon nevét látom a borítón, azonnal a polcomon akarom tudni.

Jelenleg elektronikus formában pihen a könyvolvasómon A madár és a kard, de biztosan beszerzem nyomtatott verzióban is, hogy a polcomon legyen. Szeretnék majd időről-időre csak úgy belelapozni, újra elolvasni, újra elmerülni ebben a világban.

Egy rendkívüli fantasy történet, mely már az első oldalakon magával ragadja az olvasót. Bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik egy érdekes, de ugyanakkor elgondolkodtató könyvre vágynak.

FÜLSZÖVEG:

A szerelem valóban nem ismer határokat?

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!
Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!
Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.

Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.

Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?

Könyvszenvedély