ROW BOOKS TAG – Könyvek sorban ROW szerint
Bakos Laura (KR ViLáGa - Könyvek, amiket ajánlok) hívott meg erre a BOOK TAG-re, én pedig örömmel elfogadtam a kihívást. Mindig jó könyveket összegyűjteni különböző szempontok szerint. Volt olyan, aminél gondolkodnom kellett, de a legtöbb esetben kapásból jött a válasz. Na akkor nézzük.
1. Erelem (eszetlen szerelem) – egy könyv, ami megnevettet, de nem túl népszerű:
Lesbie L. Lowkupec: Sindzse Zabszeme
Véletlenül (vagy talán mégsem?) akadtam rá erre a történetre, amikor egy csoportban olvastam egy részletét. Abban a pillanatban tudtam, hogy el kell olvasnom.
Egy paródia, amolyan sírva röhögős sztori ez. Már a szereplők nevét olvasva is jól szórakozik az ember. Majd ahogy haladnak az események, mindig felfedezhetünk valami újabb érdekességet.
Élveztem az olvasás minden percét. Rendkívül jó hatással volt a hangulatomra, még most is, mikor már a végére értem, eszembe jut egy-egy jelenet, poén, amitől nemcsak én nevetek, de a lelkem is.
Ajánlom annak, aki igazán jót akar nevetni olvasás közben, aki egy olyan könyvet szeretne, ami segít kizökkenni a mindennapokból.
2. Andrea & Andrea – egy külföldön játszódó, de magyar szerző könyve:
Abby Winter: Terasure - Érezni akarlak
Szertem az írónő könyveit, amelyek tele vannak érzelmekkel, szenvedéllyel, mégis a Treasure az, ami kapcsán azt gondolom, hogy az írónő legjobban sikerült könyve (sorozata), mintha rátalált ebben a történetben az igazi "hangjára".
Már az első pillanatban teljesen elvarázsolt ez a történet, amit többszor is olvstam, és valószínüleg fogok is még párszor.
3. Emlékkönny – egy könyv, amin – szégyen, nem szégyen, de – sírtam:
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Kevés könyv van, ami olyan mélyen megérinti a lelket, mint Amy Harmon Arctalan szerelem című története, amely nemcsak egyszerűen a szerelemről és gyászról szól, hanem hitről, igaz érzelmekről is. Megmutatja mi az igazi szépség és ráébreszt, hogy ezt nem mindig látjuk meg, néha el kell veszítenünk a külső szépséget, hogy ráleljünk a belső szépségre. Ráébreszt, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy mindennek célja van. Egy különleges történet, amely már az első pillanatban magával ragad.
Többször olvastam, de biztosan fogom még párszor. Ha ez lehetséges, minden alkalommal egyre nagyobb hatással tud lenni rám, mint a korábbi olvasáskor. Több olyan része van, amit olvasva minden egyes alkalommal potyognak a könnyeim.
4. Kettős kereszt – a (legújabb) kedvenc krimim/thrillerem:
Loreth Anne White: A csali
Ha nem ajánlották volna nekem ezt a könyvet, akkor valószínűleg elkerüli a figyelmem, amit így utólag nagyon, de nagyon sajnálnék.
Hátborzongató thriller, ami mélyen felkavart, volt, hogy félre kellett tennem a könyvet, mert annyira megrázó volt, amit olvastam.
Sikerült olyan módon csavarnia a szálakat a szerzőnek, hogy noha néhány dologra rájöttem, végig tudott meglepetést okozni.
Megjelennek az érzelmek is, de mégsem ez van a középpontban, hanem az emberekben végbemenől lelki folyamatok.
A végletekig borzolja az ember idegeit, az a fajta félelmetes sztori, ami a frászt hozza az emberre.
5. Az amulett rejtélye – egy könyv, amit úgy találtam valahol:
Visima: Átkozott lények - A gyöngy
Egy könyvesboltba mentem a megrendelt könyveket átvenni, amikor jó szokásomhoz híven körülnéztem a boltban, hátha találok egy-két érdekes könyvet. Így leltem rá az Átkozott lényekre.
Amikor hazahoztam a könyvet, és egy kicsit utána néztem, akkor derült ki számomra, hogy most is magyar szerzőről van szó.
Sodró lendületű, lebilincselő történet. Igazán izgalmas fantasy tárult elém ennek a könyvnek a lapjaiból.
A cselekmény végig izgalmas volt, de mégsem éreztem kapkodónak az események folyását. Éppen annyira volt lendületes, hogy az ember érdeklődését fenntarthassa.
Az egész történet kiszámíthatatlan volt, sosem tudtam mi történik a következő pillanatban. Ezt pedig nagyon imádtam!
Az ember hiába sejtett dolgokat, és reménykedett bizonyos események megfelelő alakulásában, azért ha néhány dolog úgy is lett, mint vártam, a végén tudott meglepetést okozni a szerző.
Habár a könyv eseményei lezárultak bizonyos szinten, de úgy ért véget ez a történet, hogy én még ott érzem a folytatás lehetőségét. Legalábbis reménykedem benne. Annyira olvasnám mi történik a továbbiakban.
Szóval ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas fantasy sztorit szeretne olvasni. Mondjuk úgy érdemes elkezdeni, hogy az embernek legyen ideje elmerülni a történetben, mert nem lehet abbahagyni.
6. A követ 2. Menedék – a (legújabb) kedvenc fantasym/kalandregényem:
Illyana Sanara: Az utolsó rókatündér (Vadmacskák 1.)
Mindig szerettem a mondákról, mítoszokról, legendákról szóló törtnetet, így Az utolsó rókatündér hamar felkeltette az érdeklődésem. Bár hosszú időbe telt, mire odáig jutottam, hogy elolvashatom. Éreztem, hogy hív a történet, mégis mintha a megfelelő időre várt volna. Aztán elkezdtem, majd néhány fejezet után félre kellett tennem, mert egyéb elfoglaltságom volt (Sajnáltam ezt nagyon és igazság szerint minden pillanatban a gondolataimban járt a történet, míg újra előszedhettem, és folytathattam az olvasást.). Amikor ismét elmerülhettem ebben a különleges olvasmányban, akkor már le sem tettem, míg a végére értem.
Az első oldalaktól fogva éreztem, hogy utat talált a lelkemhez a történet és midőn már a végére értem, még most sem ereszt. Mintha végleg befészkelte volna magát a gondolataimba.
7. Testcserés számadás – egy könyv, amit szívesen kölcsönkérnék:
Stephenie Meyer: Midnight Sun - Éjféli nap
Ciki, vagy sem, én kedvelem az Alkonyat sorozatot. No nem a filmet, mert azt inkább hagyjuk, hanem a könyvsorozat az, amit szerettem olvasni. Nincs meg saját példányként, kölcsönbe kaptam a köteteket úgy olvastam őket.
Amikor kiderül, hogy a sorozat első részéhez kapcsolódóan jön egy olyan könyv, ami Edward szemszögét, az ő gondolait mutatja be, arról olvashatunk hogyan élte meg a történteket, akkor rögtön tudtam, hogy ez engem érdekel. Talán valamikor idén eljutok oda, hogy elolvashassam.
8. Város a föld alatt – egy könyv, ami ciki, de én szerettem/tetszett:
Mariana Zapata - Dear Aaron - Kedves Aaron!
Az írónő másik magyarul megjelent könyvét olvastam (The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak), amit nagyon szerettem, ezért is örültem, amikor tudomást szereztem erről a kötetről. Tetszett a borító és a fülszöveg alapján azt éreztem, nekem ez mindenképpen kell.
Olvastam olyan véleményeket, miszerint Mariana Zapata másik könyvéhez képest ez a történet gyengébb, többen nem szerették. Nekem más a véleményem.
Már az első pillanatban egészen egyszerűen magával rántott a történet. Megfogott a hangulata, tetszett a lassú cselekményfolyam.
A mai rohanó világban üdítő élmény számomra ilyet olvasni. Pont azért, mert nem pörög a cselekmény, mert apránként haladnak az események. Vagy lehet, csak szimplán én vagyok régimódi.
A levélregény megjelölést is megkapta ez a könyv és ezzel kapcsolatban be kell vallanom, hogy korábban nem olvastam ilyeneket, így azzal sem vagyok tisztában, milyennek kellene lennie egy ilyen műfajban íródott regénynek. Azt tudom elmondani, amit gondolok azzal kapcsolatban, hogy levelezés útján ismerkednek a főszereplők. Nekem bejött ez a forma, jó volt a hangulata az egésznek.
Volt valami bája a könyvnek. Annyi érzelem jelent meg a sorokban, és sikerült úgy megjeleníteni, amitől az ember időnként csak sóhajtozott, mert annyira elvarázsolódott.
Hatalmas drámai eseményektől mentes, érzelmekkel teli humoros, édes kis romantikus történet, ami jót tesz az ember lelkének.
9. Erelemkettő – egy utazókönyv, amin részt vettem/veszek:
Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra
Utazókönyvként került hozzám a szerző jóvoltából ez a fantasztikus, de nagyon sötét és kissé félelmetes kötet, amelyet csak kisebb részletekben olvastam.
Versek és rövid történetek találhatók meg a könyv lapjain. El kell ismernem, hogy nem igazán szoktam verseket olvasni, de ezek tetszettek.
Lassan haladtam az olvasással, mert egy-két kis rész után mindig azt éreztem, hogy kell valami más, ami vidámabb, ami nem ilyen sötét és borús hangulatú, de ettől függetlenül imádtam minden sorát.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy mindig napközben olvastam, este nem igazán volt merszem elmélyülni benne.
Sötét és borzongató volta ellenére magával ragadott minden vers, minden történet. Némelyik jobban, némelyik kevésbé, de mindegyik remekbe szabott kis része a könyvnek.
Örülök, hogy lehetőségem volt megismerni ezt a remek kis kötetet.
10. Andrea tutto bene – 2020 tavaszán ez a könyv terelte el a gondolataimat az aktuális helyzetről:
Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő 1.)
Amikor 2020. tavaszán kitört a járvány, sokminden összejött és bizony egy olvasási válság is utolért engem, amiből sehogy sem sikerült kilábalni egészen addig, míg a kezembe nem került Aurora könyve, aminek sikerült túllendíteni engem az olvasási válságon. No és nem mellesleg az év könyve volt számomra.
Nagy rajongója lettem ennek a sorozatnak, és még tavaly év vége felé abban a szerencsében részesülhettem, hogy a második és harmadik részt is olvashattam.
Egyszerre elgondolkodtató, izgalmas, vicces, szórakoztató. Egy kis romantika, kaland, fantasy egy nem is olyan elképzelhetetlen jövőben.
Annyira tudja csavarni a szálakat az írónő, hogy teljességgel kiszámíthatatlan mi történik majd a következő oldalakon!! Egyetlen egy dolgot sejtettem csak mindösszesen, de abban sem voltam biztos, annyira jól sikerült az események szálait az keverni a könyvben.
Amikor már azt gondoltam, hogy na én már tudom mi lesz, hát koppantam mindig rendesen, mert sosem az jött, amit gondoltam.
Imádom minden sorát ennek a sztorinak!!!
11. Mexerelem – a (legújabb) kedvenc motivációs/életmódkönyvem:
A közelmúltban kezdtek el érdekelni az ilyen jellegű könyvek, így beszereztem néhányat, de be kell vallanom, hogy jelenleg még csak a polcomon várják, hogy sorra kerüljenek, hogy eljöjjön az idejük.
12. Amor vincit omnia – egy molytársamnál látott könyv, amit el szeretnék én is olvasni:
Hans Rath: Az ördög is csak ember
Az Anarchia Könyvblog (most ProKontra Blog) ajánlására szereztem be Hans Rath könyveit, a Dr. Jakob Jakobi sorozat részeit, amelyből az első kötetet, a Kell egy pszichológus, mondta Isten címűt már olvastam..
Hans Rath könyve nem egy filozófiai tanulmány a vallásról, hanem egy szórakoztató stílusban íródott, fanyar humorú történet, amely elgondolkodtatja az embert, de azt úgy teszi, hogy közben kellemes kikapcsolódást is nyújt.
Szerettem már a korábbi kötetet is, így kíváncsi vagyok a második részre, amely most még a polcomon várja, hogy sorra kerüljön, de valószínűleg hamarosen előszedem majd.
13. Álomtalanítás – egy könyv, amiből több kiadás is megvan nekem:
Marilyn Miller: Küzdj velem
Imádtam Derek történetét, ahogy az írónő minden könyvét, így izgatottan vártam, hogy vajon mit tett hozzá a történethez, miben más, mint a korábbi kiadás.
Számtalanszor mondtam már, hogy én bizony nagyon is szeretem újra olvasni a könyveimet, sőt az új, bővített változatokban is szívesen mélyedek el. Mondjuk nem mindegyikben, de vannak olyanok, amelyekben igen. Marilyn Miller: Küzdj velem című történetének esetében nem is kellett azon gondolkodnom, hogy akarom-e ismét elolvasni, mert annyira imádom ezt a regényt, hogy számoltam a napokat, amikor a kezemben lehet a bővített változat.
Miért is szeretek újra és újra előszedni egy-egy számomra kedves történetet? Mert tudom milyen. Tudom miről szól. Tudom milyen fordulatok vannak benne. Tudom milyen hatással volt rám. Vannak, akik azért nem olvasnak újra egy-egy könyvet, mert már tisztában vannak azzal, miről is szól. Én pont azért szeretek újra elolvasni történeteket, mert emlékszem miről szólt és újra el akarok mélyedni abban a világban. Újra át akarom élni azt, amit az a regény adott lelkileg, érzelmileg.
Érzelmekkel teli szenvedélyes történet szerelemről, küzdésről, amelynek élét a helyenként megjelenő humor enyhítette.
Egyszerre törte össze a lelkem és melengette a szívemet.
Derek kezdetben egy pimasz seggfejnek tűnt, de láttam én, hogy „… kemény és brutális, de mégis hatalmas szíve van,”.
14. Tonio & Leona – a legbizarrabb könyv, amit valaha olvastam:
Szollár Bence: Frontláz
Felkavaró forgatókönyvek gyűjteménye az élet sötét oldaláról.
Hetekkel ezelőtt ehetőséget kaptam Szollár Bence: Frontláz című könyvének az elolvasására. Ami különösen jó érzés volt, hogy egy másik számomra kedves írónő ajánlott engem Bencének. Hihetetlen milyen lendületet, energiát tudnak az embernek adni az ilyen apróságok.
Olyan szerkezete van a Frontláznak, amivel még nem találkoztam. Ugyanis forgatókönyv formájában ismerhetünk meg több rövid történetet, amelyek mégsem különülnek el teljesen, mert összeköti őket a kín, a gyötrelem, már-már valamiféle bizarr légkört teremtve (legalábbis számomra).
Sokat gondolkodtam azon, miért érzem bizarrnak, furcsának a hangulatát ennek a könyvnek. Talán azért, mert túlságosan nyomasztó, felkavaró volt a lelkemnek, mert annyira megdöbbentettek az olvasottak. Nem egy könnyed kötet, mert a fájdalom lengi körbe, mégis érdekes a maga nemében.
Be kell vallanom, hogy megviselték a lelkem az olvasottak, így bár érdekes volt, lassan haladtam ezzel a könyvvel.
A Frontláz sötét, fájdalommal teli történetek gyűjteménye, amely megmutatja azt, hogy semmi sem egyszerű. Nem mindegy honnan látjuk a dolgokat. Megmutatja mi az, ami fontos. Láthatjuk, hogy olykor az élet kegyetlen, és milyen apróságokon tudnak múlni dolgok.
E-bookban olvastam Szollár Bence: Frontláz című nem mindennapi könyvét. Megrázó olvasmány, de különleges jellege van. Az író elgondolkodtatott, rávilágított lényeges kérdésekre, megmutatta a szeretet, az emberi lélek, az emberi elme sokkolóan ezerívű világát, így hajlok afelé, hogy nyomtatott verzióban a polcomon tudjam a kötetet.
15. A lantidák felfedezése – egy könyv, aminek a megjelenésére már nagyon várok:
Fróna Zsófia A fegyverforgató sorozatának részei!!!
